Nyári zápor,
Te éltető csoda,
felfrissíted a tájat, és nem vagy hozzánk,
mint a nyári vihar, oly mostoha!
Nyári zápor,
örül neked fű, fa, virág,
te lemosod rólunk az út porát,
megtisztul körülötted a világ,
olyan lesz, mint a templomi oltár,
oly tiszta hófehér.
Nyári zápor,
arcomon futnak le

Egy előadáson ismerkedtek meg.
Mindketten keresték, amitől több lehet az életük. Ezért jelentkeztek erre a tanfolyamra. A fiú késve érkezett, a lány akkor csak ezt vette észre, hiszen ő mindig, mindenhová pontosan érkezett. A késés bosszantó szokása az embereknek, gondolta, és többé nem figyelt a fiúra.

Egy gondolat felhői szívem fölé szállnak, 
fáj a villámló csend.

Egyetlen kérdés, bent, mint a csend visszhangja,
ismétli, ismétli önmagát.

A viharon túlról megérzed, várod, hogy feltegyem,
és én a választól félve, suttogva megkérdezem.

Ablakomban kinyíltak a muskátlik,
a csodálatos színeit örömmel nézi mindenki!
Muskátli virága, te oly csodás, te szép,
olyan, mint egy gyönyörű festmény.
Muskátli virága piros, cirmos, rózsaszín,
bordó és téglapiros,
minden szín oly varázslatos.
Sokáig viruljatok muskátli virágok,
a szívemnek hozzátok el
az örök boldogságot!

Látom, hajaddal játszik a szél,
álmomban is csókolom a szád.
Finom ízekre szedem szét
tested puha bársonyát.

Szüntelen mászkál fejemben
egy őrjítő, csábító gondolat,
hajt a vágy, kínozza testemet,
magam előtt látom tisztán arcodat.

Vádol két szemed,
ajkadon méreg íz,
testeden végigfut a forró láva,
és kín ez neked, s nekem is.

Térjünk hát nyugovóra,
aludjuk át az éjszakát,
s lemossa az éj rólunk
létünk minden gyalázatát.

Mert oly bűnösök vagyunk mi mind,
férfiak, nők, s asszonyok,
de ha gyermekszemmel néznénk,
akkor nem látnánk vakon.

Emlékszel még,
mikor a kezem a kezedhez ért,
egy villámcsapás a testünkön szaladt szét!
Emlékszel még,
felettünk kék volt az ég,
s a szívem gyorsabban vert, ez tény.
Emlékszel még,
szemünkben megcsillant a fény,
ez adott új reményt!
Emlékszel még,
oly jó volt érezni, hogy izzik a lég,
s miénk lesz a messzeség.

A gázolás 11 óra harminckor történt, még jóval ebéd előtt, a küküllői vasúti átjáróban. Egy Intercity vonat levágta egy középkorú férfi mindkét lábát. A mentők hamar kiértek és ellátták a vérző férfit, elkötötték a sebeit és hordágyra tették. A balesetet szenvedett férfi többször eszméletét vesztette, de úgy általában jól volt.

Özvegy Gerberáné Széplaki Aranka gondolt egyet, fogta a szatyrát, amit még a volt férjétől kapott egy vásárban, és elindult a piacra. Megvárta szépen a buszt, jött is hamar, és felszállt az első ajtón, ahogy illik. Nem mutatta az igazolványát, hiszen ismerte a sofőrt, és hát látnivaló volt, hogy már jóval nyolcvan fölött jár.

Egyszer, ha a tejúton sétálok,
kosaramba csillagokat szedek,
a legszebbeket kiválogatom,
és elhozom mindet neked.

Hozok egy nagy üveg holdfényt,
hogy esős, sötét éjszakákon
szobád falán a csillagokkal
mosolyogva világítson.

Énekelj velem forró Nap, énekelj velem hűsítő szél!
Ebben a dallamban benne van minden tavasz, nyár, ősz és tél,
mert dalol most, muzsikál az élet, hangja tisztán csengő,
boldogan táncol, öröm rebben, átölel a remegő levegő,
és én egy fiatal madár vagyok, sodródok, szállok a széllel,
percnyi álom után, szívemben a szerelem tüzével,

Már délfelé járt. Megfőzött.
Néhány telefont várt.

Fenn az égen ragyognak a csillagok,
Égi Íjász jeled ad ma magyarok!
Ünnepre hív, szívekbe nyilat lő,
Ujjong a tömeg, az együtt ünneplő!

Mert rúgják a labdát a pályán,
Egy ma a magyar a világ minden táján!
Ismét összefogunk egy összekarolással,
Hitet teszünk, bízunk egymásban!

Botrik ott állt, és várta a buszt, közben mindkét kezével a táskáját szorongatta, mert ki tudja, akármelyik pillanatban elvehetik tőle. Jobban féltette mindennél, pedig tudta, hogy már értéktelen, ami abban található. Siető emberek jöttek-mentek a járdán, ügyet sem vetve az ő aggódó pillantásaira. A menetrendet tanulmányozta, még fél óra, még fél óra, dünnyögte magában.

Várta az etetést. Látni nem látott, a szeme még nem fejlődött ki, de érzékelte az étel közeledtét. Száját tátogatta, egyszer csak megérezte a finom, édes ízt, és nyelte, nyelte a táplálékot. Amikor megtelt, visszahúzódott fészkébe, picit még mocorgott, majd elaludt.

Eszter próbált visszaállni megszokott életébe. Sokat volt együtt lányaival, nagy kirándulásokat szerveztek, férjével elutaztak hétvégére és végigbolondozták a két napot. Úgy érezte, minden visszazökkent, jól van, és vidáman nézett fel a csillagoktól ragyogó égre. A hétfő ugyanúgy indult, mint bármelyik másik hétfő. Dalma és Kéti apjukkal mennek ma az oviba.

Kicsit korábban keltem a kelleténél. Hűvös hajnal volt. Csináltam kávét, hátha kizökkent a félbehagyott álmaimból. Forró kávésbögrémet szorongattam épp, amikor kopogtak a bejárati ajtón. Csengő nincs, mert általában nem várok senkit. Felesleges. Nyitom az ajtót, miközben átjárta a forró bögre éltető melege az egész testem. Jólesett így korán reggel.