Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Vezércikkek

Rovatok: 
Admin közleményei

Régen volt már kiírva pályázat, ezért szép, a címhez illő versekkel lehet pályázni. Öt verset lehet mindenkinek beküldeni, de a könyvbe csak a legszebbek kerülhetnek bele! Olyan vers a pályázaton nem vehet részt, ami már megjelent a honlapunkon!

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika képe

Az örök nő

Rovatok: 
Vers
Születéskor felsír, aztán,
lányos mosoly ül az arcán,
Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika képe

Az örök nő

Rovatok: 
Vers
Születéskor felsír, aztán,
lányos mosoly ül az arcán,
Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

kézen fogtál, és a szemembe néztél
valami szép meglepetést ígértél
nem értettem, nem oly rég ismertelek
de mégis elég, hogy megszeresselek

te csak nevettél, s átkaroltad vállam
"nem kell félned, hisz jó helyen vagy nálam"
egy kis meglepetés, csak ennyit szóltál 
s gyengéd karokkal magaddal ragadtál

Ritmike
Ritmike képe

Csillagpor (Pályázat)

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK
Hömpölygő szilánkok útvesztője,
ellepi sebzett lelkemet a törmelék,
óh, csak még egy csókért könyörögne
még a haldokló képzelet a kedvedért.
 
S ha mégis megszánnád ajkam,
hajolnál-e felém?
Vagy csak záport hintenél halkan,
hogy ne szeress újra belém?
 
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Üzenet Sándor öcsémnek

Rovatok: 
Vers
(Erdős Sándor)
 
Ragyogó napsugárral üzenem nektek,
Boldog névnapot kívánok.
Nyíljanak a réten a tavaszi virágok,
S a fák is virágfátyolba öltözzenek,
Névnapotokon benneteket így köszöntsenek.
 
Hisz oly szép a tavasz minden virága,
Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Már csitulnak a fájdalom tengerhullámai.
A rend köröttem lassan helyreáll.
Az élet új ritmusa fáj,
az óra egy ütemre jár.
Valóság álom nélkül,
álom valóság nélkül.
Futó találkozások, apró sikerek,
ó, milyen felszínesek!
Inkább sírnék.
Piros szemekkel vágnék veled hagymát,
és megkeresném széjjelhagyott zoknid párját.

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

megyek Feléd, már oly sok éve,
olykor bátran, a világgal szembenézve,
máskor önmagamba zártan, távol, - félve,
a nyájat oly sokszor kikerülve,
letérek a nagy, széles útról,
szívem elhagyott ösvényeken barangol,
a szembejövőknek szám a pásztorról dalol,
van, ki vezetne hozzá, de közben elveszít valahol,
van, ki fékez, elhárít utamtól,

Rovatok: 
Vers

Pár nap múlva nyolcvanéves lennél,
talán ezért vesz most körül
sok szép régi emlék.

Repítenek a némán száguldó gondolatok.
Velük szárnyalok, 
a világ négy sarkában egyszerre ott vagyok.
Járok erre-arra, tekergő utakon,
csak úgy össze-vissza visz a gondolatom.

Kézen fog sok barát, kísér a nevetés.
aztán a búbánat, keserű könnyezés.

Pitter Györgyné
Pitter Györgyné képe

Kötődések (Enikő – szócseppek)

Rovatok: 
Vers

Szeretetfonalak hálózzák be a világot.
Gondolatok és néma sóhajtások,
egymásért dobbanó emberszívek,
sűrűn szőtt, összefonódott évek,
ahogyan a tenger vizében fürdenek
a hajnali és alkonyi fények.
Mellénk szökő, felvillanó percek,
amikor parázslik, szikrázik a szeretet.
És itt vannak a néma versek, a levelek,

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

kezemben átnedvesedett zsebkendő
kabátom alatt vad, ziháló kebel
lépteim hangjára a sok macskakő 
egyre hangosabb kopogással felel

kip-kop, kip-kop, érzem, fáj minden lépés
de lábaim egyre visznek előre
itt minden már csendes, nyugodt és békés
itt senki sem von már senkit kérdőre

Lénárd József
Lénárd József képe

Március 15 emlékére

Rovatok: 
Vers

Ha uralkodni akarsz a népen, 
 vedd el ünnepeit, a múltját.
 Töröld ki a hazaszeretetét, 
 s ne kötelezd a nagy tanulást. 

A tanulatlant idomítani
 könnyebb, adjál kezébe cirkuszt. 
 S ki hazugságon nevelődött
 Nem ismeri fel a himnuszt. 

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Nemzeti örökségünk Európa egén

Rovatok: 
Vers
Hazánk egén felragyog a szivárvány,
Mint piros-fehér-zöld kokárdán.
Ünnepre szólít, felrázva bennetek,
Ne aludjatok, emlékezzetek!
Emeljétek fel búsan lehajtott fejetek,
Petőfire, s többi márciusi hősre emlékezzetek!
 
Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Egy gyertya a múltba repít,
itt állok a sírodnál,
látom magam gyermekként,
felém kezet nyújtottál.

Védőn hajoltál fölém,
járni tanítottál, óvtál,
bátortalan lépteimnél
a támaszom voltál.

Örökké hálás vagyok neked
mindenért, amit kaptam,
összeszorul a szívem attól,
hogy vissza semmit nem adtam.

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Ültünk a zöldre festett padon,
hallgattuk a lombsusogást,
kezed a kezembe fűzted,
éreztem a szívdobogást.

Álmodoztunk a jövőről
madárdalos délután,
elringató muzsikával
a lemenő nap bársonyán.

A kopott kicsi padra
egy szívet is karcoltál,
közben egy dallamot
csendesen dúdoltál.

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Kortyol egy kis kávét, lassan kevergeti,
eltemetett emlékeit mélyről keresgeti,
mesél a sorsáról, én csak hallgatom,
érzem, hogy szívében mennyi a fájdalom.

Volt ő boldog is, valamikor régen,
szaladt pillangó után, vadvirágos réten,
de ennek az ideje rövidre volt szabva,
itt hagyta mindenki, anyja és az apja.

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Búcsúztam tőled, amikor elmentél,
mosolyogva integettem,
de könnyeimet nem láthattad,
mert előled elrejtettem.

Átsírtam a délutánt és éjjelt,
sajgott a szívem utánad,
csak azt reméltem, megtalálod
az utat, ami a vágyad.

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Késő délután jártam arra,
a nap sugara búcsúzott,
egy padon ültem egyedül,
amikor megszólított.

Kivitte a kiserdőbe
eltemetni a kutyát,
most leült, arra gondolt,
mond érte egy imát.

Megérdemli, jó barát volt,
sok évig a társa,
ő volt, aki minden este
úgy haza várta.

Ritmike
Ritmike képe

Angyal (Pályázat)

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK
Még érzem a tarka rét illatát,
midőn újra éled a kikelet,
még hordoz a szél hűs tenyerén,
s világgá kürtöli jöttödet.
 
Még magához ölelnek dús ágak,
dédelgetnek a bokrok s a lombok, 
remegek, úgy szeretlek téged,
oly boldogság, ha rád gondolok.
 
Nélküled bánatos, könnyező ég,
Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Rozsdás, törött kandeláberek mellett
Bandukoltam lefelé a domboldalakról
A kisváros közepe irányában
Hiányos és rozoga lépcsők során.

Omladozó vakolatú házak közt bolyongva
Titkon álmodozva, bízva,  reménykedve
Talán elér engem is egyszer 
Egy külvárosi kapualjban a kis boldogság.

Ritmike
Ritmike képe

Múzsám csókja (Pályázat)

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK
S biz, ha röppen felém
kedves múzsám csókja,
kiürítem elmém,
ne legyek a gondjaim rabja.
 
Feltartom homlokom,
hagyom, hogy csókoljon,
lelkembe fogadom,
s hagyom, hogy magával ragadjon!
Feliratkozás Kezdőoldal hírcsatorna csatornájára