Gondolat a gyertyafényben,
Ég a gyertya, lángja lobban.
Gondolat jön, nagy titokban,
Csendes éjben, könyvbe veszve,
Ősi múltunk, így keresve...
Történelmünk homályában
Gyertya világít egymagában.
Mit üzennek, mit mesélnek,
Miből, mivé lett a nemzet.
Hősi múltunk megtagadják,
Nem erős a gyertyaláng.
Késő éji éjszakában
Bukdácsolok az igazságban.
Úgy szeretnék hinni benne,
Nap, Hold piramis égi jele.
Sarkcsillag az irányadó,
Fény, amit megmutató.
Elvezet ősi kultúránkhoz,
Nemzetünk nagy múltjához.
Évezredek múltak tova,
Nem világít a gyertya fénye oda.
Tanú rá a rovásírás,
Székely-magyar bizonyítás.
De gyengén világít a gyertya fénye,
Sötétség borul az ősi hitre...
Sem a csillag, sem geometria
Nem hoz fényt a honra.
Kutatók hada eltitkolja,
Magyar nemzet kultúrák tudója.
Gyertya lobban, majd elalszik,
Múltunk fénye idők homályába veszik.
Mosonmagyaróvár, 2014. december 27.
TM
