Ez a történet valós személyekről szól, ők ihlették ezt a történetet!
Isten óvja és kárpótolja a gondviselés a leírt szenvedések miatt balladám szereplőit, szeretettel, tisztelettel Zoli.

Gyertyaláng lobban
színes mesékből,
hófehér úton
pihen a táj.

Versmorzsa

Gomolygó hideg
didereg a szeretet
a képzelet fest.

Csöndbe burkolózik a táj,
köd takarja el a Napot,
lassan az ősz elszundikál,
könnye az ablakra fagyott.

Elég lenne egy barát tiszta háza
Ahol kedves vita hozhatna lázba
A faasztalon egy kockás terítő
Hiába gomolyog odafenn felhő

Teleírtam sok füzetem
Utolsó lapra írom versem
De te itt vagy nekem
Itt teremsz „ Szememfényem”

Hiába is mondókáztak
nekem olyan szépen,
a levelek szunyókáltak
csendes őszi szélben.

Kit nem zaklat kétely gondolat
nem őriz magában arcokat
nem kínozza sok fájó emlék
akit nem zavar lét a nemlét

Kis csengő, nagy csengő,
boldog a teremtő,
hatalmas egekből,
kacagást teremt ő.
 
 

Már, csak elvétve hallom
a készülő madarak énekét,
hűvösödik, s a léthez
igazítja minden az életét.

Jó reggelt krákog a ködből a sok kár,
nem ad eledelt a letarolt határ,
az otthonom szerényen emelt légvár,
minden rászorulót szeretettel vár.

Hulló falevél
színes falevél
elvisz elsodor
tova a szél

Egy kis előhangulat :)

Karácsonykor fehér dallam
szállingózik  szépen,
kis családok nagy családok,
szánkóznak a téren...
 

Már örökre Veled maradok
lehet hogy észre sem veszed
mint dermednek rám ködök fagyok
csak Te melegíted kezemet

1956

Rengett a föld talpuk alatt,
mikor e nap hajnal hasadt.
Együtt léptek, kéz a kézben,
bizakodva, szép reménnyel,

Álmos az erdő,
alszik a táj,
csendben a szellő
fénydala vár.

Ringató égen suttog a szél,
mese száll a mindenség felett,
hófehér lépésben itt a tél,
a szél faágra tekeredett.
 

Ildikónak