Fenyőöröm, csengettyű,
ragyognak a csillagok,
áldás zeng- bong legbelül,
fényben járnak a dalok.
 

Betlehemben, ahol született az Úr,
nem engedték be a házakba,
pedig kopogtatott. A hideg istállóban
ahol megszületett, állatok vették körül.

Advent harmadik gyertyája
Ég a szeretet lángja
Az ember elgondolkodik
Ki is gondol szeretettel rája

Éjjel felijedtem, ágy szélére ültem,
gondolataimban mélyen elmerültem.
Csendben szemlélődtem töprengtem tűnődve,
úgy botlottam bele mint egy kemény kőbe,

Olvad a jég, minden szép,
madár dalban manónép,
bimbó nyílik, színre lép,
elszaladt egy manó épp.
 
 

Pergeti levelét a piruló platán,
alatta szoborpár pőrén is puritán,
kőfiú fogja a kőleány kezét,
rusztikus elnagyolt, mégis szép a kép,
a túlparti hegyek, mint sötét kulisszák,

Otthonodban, ha csend honol,
Hozzád küldöm e pár sorom:
Kis porszemként mit tehetek,
Küldök neked szeretetet.

Itt a tél, hol a tél,
lehetne már hófehér,
csupa sár, csupa sár,
megfázott a napsugár.

Nem félek tőletek ásító mélységek
A tiszta víztükörbe belesimulok
Hosszú karcsapással ostromlom az eget
Az arcomhoz kúsznak habok a hullámok

Szép Zalának sok erdeje,
kristálytiszta lehelete
üdítette e vidéket,
melyről nektek most mesélek

Fénylánc tüzek magyarokért !
/Napforduló tüzek ünnepére/
      December .21,

Suttognak a tulipánok,
mosolyognak a hegyek,
napsugarak nyújtózkodnak,
búcsúztatják a telet.
 

Künn szállingózik a hó
Az est hófehér takaró
Eljön csendben az éj
Álmodjál kicsikém

Az est sötétje gesztenye,
csillan a fény őszi éjben,
szótlanul a Hold egére
visszatükrözi a lelked.
 

Miért kínoztok folyton, mit kértek számon,
mért meséltek nekem mások fájdalmáról,
vonszoltok vizeken át és az aszályon,
vijjogó dalotok a szívembe markol.
Örömet ígértetek, lányokat, gyönyört,

Mese itt, mese ott,
mosolygó hullahopp
karika az ég alja,
szél kukucskál át rajta.
 

Lassan érve, kúszik a nap láthatár szélére,
Óriás korongját ölti kéklő peremére.
Hová nézek érkezésed, érzem áhítozva
bolond szívem hevesen ver, lüktetve dobogva.

Nem hallom régóta a dalotok,
nótás nagyapám mióta halott,
a kedvét nem vidítja fenn a fán
lágy énekű, hajnali csalogány.