Álmaimban eljött hozzám
Karjába zárt az Édesanyám
Boldog mosoly ült az arcán
Szép álom volt,valóság tán,
 

Halkan indítsd útnak a hegyeket

Mondjátok meg én nekem
mi az a függöny a végeken
az országnak mi húztunk határokat
mit idő,sem ember le nem bonthat??
nyugati határon túl más az élet
ott rend és nyugalom a lét

Faragj nekem esőcseppből
gyémántgyűrűt,
építs a felhőre palotát...
 

Mikor mesélek néktek, ti susogjatok
gyengéd empátiát és megértést felém,
lassan magam sem tudom, már ki is vagyok
e kitárulkozásban május elején!
Voltak és leszek vad, szomorú korszakok,

Hadnagy lettél,
álmaim hadnagya,
méhemben fogant
kedves kis magzata

Csikorogó keringő, valcer,
nagy vígan ropja a középszer,
nem kellett a tudomány, tanszer,
se a csodafegyver, se lőszer,
elég már a kapcsolat-kartell,
náluk az élelem,a gyógyszer,

...álmok és vágyak...

Hiányzol mint égen a csillagok
Vagy bús felhő ,ha takarja a napot
Hiába nézed nem ragyognak ott

Boldogan bontja bojtját, haját a nyárfa,
a tavaszom énhozzám még most is ellátogat,
velem együtt készül szédülni a nyárba,
bár szívemen fityeg még egy téli lakat.
Kedvemért öltözik lilába, fehérbe,

Lénárdos haiku

 Megváltoztál. Csak a szemed maradt a régi,
 meg a tégláid, a virágtartók.
 Még próbálja védeni ami rajta lóg

Minden dalban ott vagy,
szivárványra hangszerelt valóságod
tükröződik a tóban.
 

György napra virradtunk
Április hónapjában
Ragyogó napsugár
Köszönt hajnal tájban
 

Anya!
Adj életet!
Méhedben fogant magzatodnak
életet!

Szenvedést ne érezz,
mert életet adsz,
ki boldoggá tesz Téged!

Az est leszállt
Az est csendesen eljött
Halkan betakart a leple
Elpihent a Nap
A Hold elkergette

A nyíló melegben, csendben hallgatok,
lepkém könnyező szirmokon megpihen,
nem tud szárnyalni, repülni semmi sem,
most zsibbad a kar és a szív is sajog.

Nem félek tőletek ásító mélységek,
a tiszta víztükörbe belesimulok,
sodródó lényemmel ostromlom az eget,
arcomhoz úsznak a hullámok, lágy habok.

Szeresd az embereket,
hogy téged is szerethessenek,
Ha elfordulsz,
ők ugyanezt teszik veled.