Lágy jeleket hagy a porban az ember,
ahogy türelemmel viseli sorsát
,tiszta lélekkel és őszinte szívvel,
hiába lassul lépte, görbül a hát.

A béke száll, mint a vándormadarak,
hangtalan landolnak, örömmel jönnek,
a világunk így majd épségben megmarad,
ne merészeld lelőni az érkezőket. 

Virágzunk, hervadunk e kis hazában,
szorongnak az évtizedek és évek,
de aki vállalja önmagát bátran,
ajándék néki, itt született, élhet.

Holnapig tart e, vagy még jó sokáig,
majd dönt felőlünk az isteni szándék,
az ország szenvedve is él, virágzik,
magyarnak lenni dicsőség és ajándék.

Nyomot hagynak a versek és a dalok,
ma vagyok, holnapra már porladok,
jeleink megőrzi a forgó homok,
mert vállalni mertem egy feladatot.

2015, nov. 15.