Úgy történt vala, egyszer, elég régen,
László király uralma idejében,
Kunok támadtak Torda határában
Ellepték a tájat lóhalálában.

László serege ádáz harcot vívott,
Győzni akart, de annyi volt a kun ott,
Mint fűszál a tarka réten, fa hegyen,
S visszavonulót fújatott ügyesen.

Kürt hangjára a magyar visszafordult,
S Torda felé sereg nyomban elindult.
Utána! - ordította a kun horda,
Elfogni Lászlót, az volt az ő dolga.

Tudták, hogyha elfogják László királyt,
Övék lesz magyar föld, szítják így viszályt,
László paripáján véres hab vert ki,
Kunok közel voltak, hangjuk ördögi! 

Uram segíts! Hallatszott innen-onnan,
Kard csattogott vészjóslón a távolban,
Uram, ó, segélj! Szólt László könyörgőn,
Mire a hegy kettészakadt mennydörgőn.

És László mögött szakadék tátongott,
Kunok serege riadtan tántorgott.
Jaj, szakadék, óvatos légy barátom,
A talajt talpam alatt nem találom.

A kunok meghökkentve megálltak ott,
Hol a hegy oly hirtelen kettényílott.
S csodát látva mozdulni alig tudtak,
S hirtelen ijedten visszafordultak.

Ennyi volt a Tordai hasadék mondája,
Mikor gyáván elinalt bősz kunok hordája.
S László lovának patkónyoma beégetett
A Patkós-kőre ott fenn, a hasadék felett.

2015. november 13.

T.M.