Keresgélem a szót, hiába, nem lelem.
fészket rakott bennem a páni félelem,
nyöszörgõ bánatom nyomasztja a lelkem,
régen elfeledtem, mit kellene tennem.
Keresem a szívem, nincsen a keblemben,
helyette pokolgép ketyeg rendületlen,
s ha majd egyszer végre egy gombot megnyomok,
tán minden bút és bajt örökre itthagyok.
Keresem az elmém, valahol elveszett,
helyébe lépett egy sosem volt szerkezet.
Légbõl kapott érvek, nem szólnak mellettem,
elveszett érzések szűkölnek itt bennem.
Nem keresem többé magam a semmiben,
hagyom, hogy valami égi jel elvigyen,
kapja föl a lelkem egy sóhajtó szellõ,
öleljen magához végre a Teremtõ.
