Esik eső, eresz csepeg
Elbújnak most az emberek
Kertünk fái is pihennek
Nézelődnek, elmélkednek.

Ábrándoznak szép világról
Kikeletről, forró nyárról
Madárdalos hajnalokról
Málnaillatos avarról.

Nyár végén már csendes a táj
A mormota is odút váj
Pihenni tér erdő, virág
Nyugodt, csendes most a világ

Búcsúzik az ősz a nyártól
Távol járnak rég egymástól
Hullanak  a falevelek
Bokrok és fák lepihennek

Bár az ember is pihenne
Sok-sok gondot félre tenne
Átaludná őszt és telet
Még el nem jön a kikelet.