Ó hol a dal mostanában
Hol a szép dal áradása
Mint a tenger suhogása
Közös dal hova szálltál
Otthonra te nem találtál
Nem szól a dal az örömtől
Lelkünkben dal nem dörömböl
Nem dalolunk már a bánattól
Bús kedvünk sem zeng a szótól

Pedig régen szállt a dalunk
Szállt örömtől együtt vagyunk
Szállt a dal a búbánattól
Szívünk is belesajdult
Eldaloltuk keservünket
Hullattuk a könnyeinket
Csend van bíz mostanában
Elhalkult a dal magában
Nincs neki folytatója
Elhalkult a magyar nóta

Mert ki dalol,hangja felszáll
Az Istennél mosolyra talál
Száll az ének fel az égig
Lelkünk tőle megnyugszik
Énekelj hát együtt velem
Megjön így a kedvem
Mindegy öröm,vagy bánat
Szálljon az ének adjon szárnyat
Hallod ezt a dalt búsan
Madaraknak is daloló kedvük van
Nekünk dalolják boldogságát
Itt a tavasz meglelte párját...

Énekelj,ha szomorú vagy
Énekelj szomorú dalt
Csak csend ne hallgasson
Ne engedd,szíved a bánattól meghasadjon
Dalolj velem együtt könnyebb
Kórusban,csak úgy zengjed
Megtanulsz megint örülni
Daltól jó kedvre derülni.
Vagy hallgass-fordulj be
Ne vágyj dalra,szeretetre
Bús kedvedet ne törjed meg
Szomorú lesz dal nélkül az életed.
Mosonmagyaróvár.2O13.O4.14.