Hát te is elmentél, és itt hagytál
Kétségek között?
Jó anyám már öt éve elment,
S most ismét találkoztok odafönt.

Csak egy szót mondhattam volna még!
Csak annyit, hogy majd eljövök.
Nem vártál meg, ó mondd miért?
Miért volt annyira sietős?

Csak egy hetet kellett volna várnod,
S beszélgettünk volna úgy, mint azelőtt.
A rég letűnt időkről, s versekről,
Tán elmondtad volna a Családi kört!

Felidéztük volna a tabi hegyeket,
Mely mindannyiunk szülőhelye lett.
Most négy gyermeked és hét unokád
Keresi a múltat, s már réges-rég

Elfeledett emlékeket kutat.
Elmesélted volna a sok megyét,
De sokan csodáltak? – talán nem is hitték,
Hogy agg korban is milyen friss az elméd!

A rég tanultakat még mindig nem feledéd.
Most mennék, de sajnos oly késő már!
Nagyon nehéz a szívem, ó apám!
Csengetnék, és te megnéznéd ki az.

De többé már nem mondod:
„Úgy vártalak, megjöttél, kisfiam?”

 Nyíregyháza, 1997. március 15.