Ezüstösen fehér az éjszaka holdja
Egy olajfa pihen gyanútlan alatta
A káromlást szép szavakká szelídítem
Ezt diktálja kéri viaskodó hitem
A harag felsebzi az éj puha mellét
Mégis jobb élni és lenni mint a nemlét
Aranyporban fuldokolnak az angyalok
Szerencsére csak egyszerű ember vagyok
A semmi kezemben most munkává perdül
Tiszta ölelésre vagyok itt legbelül
Hozzuk létre a reményt újra és újra
Mert erre intett a Mindenható ujja
Sötét üzletek lopják Isten kezéből
A Béke zöldjét és az olajfa kidől
Szerelem-ragályból mentsük ki a szépet
Semmiből teremtsünk emberi emléket
Ma még kifordított eltorzult a világ
Nemesítse széppé aki hall és még lát.

2015. 11. 02.