Zárt határok mögött, poros dűlőúton,
huzatos mezők közt, nagyapák örökén,
kapaszkodott mába fürge gyermekkorom,
könyvekbe fogództam az életem delén.

Az idő bennem egyre nagyobb űrt ás,
morzsolja csontom hatás, ellenhatás,
már minden perc veszély, próba, kihívás,
a végső mentsvár lesz az áthárítás.

Az ablaknál ülök, még várok valakit,
mint az öregek, hiszen én is vén vagyok,
a hajnali tejköd önmagamba halkít,
a reggelek ilyenkor süketek, vakok.
A szemközti dagadt ház elvadult kertje

Csodálatos nap volt a mai!

Ó nagy költője a nemzetnek
Hányszor támadsz fel
Hányszor temetnek
​Talpra magyar,itt az ideje

Szomorú emlékek
Mindig visszatérnek
Fájó szívvel üzennek
A jövő nemzedéknek

...ki akarok szállni...

Három a magyar igazság, 
Nem töri meg semmi gazság, 
Nemzetiszín zászlónk lobog, 
Hirdeti, hogy magyar vagyok. 
 

Anyám a virágok közt harmatot járta,
Apám  hidakon át bátran lépkedett,
Anyám nyitott szívvel várt a csodára,

Leülsz akkor végre, felnézel az égre,
keresgélve azt, ki utadat kísérte.
Öledben karjaid, két kezed megpihen,
messzeségnek kékje lágy szellővel üzen.

Ó szent forradalmak dicső Istensége
Tégy koszorút 1848 fejére
Piros -- fehér- zöld pántlikával fonva
Soha el nem múló emlékét bearanyozva

Hiába is prédikálnak, szónokolnak,
és csattognak a váltók, sírnak a sínek
ott lenn, a legjobb oktatója magamnak
én vagyok és most már senkinek sem hiszek.

Hiányod nehezen viselem,
Más világ Nélküled életem.
Lelkemben burjánzó fájdalom,
Nyugodni nem enged, fáj nagyon.
Mióta elmentél, szenvedek,
Megnyugvást semerre nem lelek.

két babám van retyetye
egy barna egy fekete
szép a szemük nem bánom
pántlikájuk cibálom
 

Szeretettel ajánlom Eternitynek

Megjelent a gólya nálunk,
Pici lánykát, csodát várunk.
Kéményre szállt, leejtette,
Lyukon szépen, leengedte.

Verik a dobot a széleken

/Székely tüntetésre az autonómiáért/

            2O13.O3.1O

Juci(m)nak szeretettel