Átdolgozott versem, de sajnos aktuális

Csak özönlik rád az emberáradat,
kicsi szobámban meghúzom magamat.
Nem lehet tudni ki kinek a fia,
fojtogat, megöl a demográfia.
Mert szépen mersz szólni, felordítanak,
ma este már keleten ment le a Nap.
Magamban visszafelé számolgatok,
felcserélődtek okok, okozatok.
Mivel nem gyűlölködsz, feléd sziszegnek,
Nézed bárgyún az itt hagyott szemetet.

Kocka alakú most a gumilabda,
szurok ömlik a fájdalomra, bajra.
Lassan a forrásvíz is mérgezett lett,
a Szép Új Világ ím hát megérkezett.
Kerítés védi most a kultúránkat,
a szögesdróton átszökik a bánat.
Az kerül sorra, kinek sok pénze van,
Szenvedjen, hulljon mind a boldogtalan.
A helyzet kilátástalan, durva, vad,
betört hozzánk ez a fegyvertelen had.
Csak özönlik ránk az emberáradat.
Kicsiny szobámban írom a szavakat.

2015. 11. 05.