A nagy folyamnak
kis görgő köve vagyunk,
de csiszolódunk.

nyuszi kisleány karanténban
tojást pingál nagy szorgalomban
mancsán kesztyű, piros
száján maszkja, csinos
de elhervad a szomszédomban

2020. április 12.

Kép:

Ha szeretet, s hit van szívedben
Nem veheti azt el senki sem
Hiszel Istenben, s önmagadban
Hiszel az emberben, a rendben

/Budapest: Népköztársaság út- Andrássy út/

Mit susognak az öreg platánok?
Szívembe mily emlékek járnak
Árnyat vet lombkoronátok
Az Andrássy úton járok
Tavasz volt ifjúságom tavasza
Hív vissza emlék találkozóra
Mikor először nyílt iskolám kapuja
Jó helyen jársz öreg platán azt súgta

Merítsünk poharunk a hit tengeréből,
szemezgessünk Európa tenyeréből,
akaratlanul eszembe jutnak jóslatok,
reng a Föld itt a járvány, összefogtatok?.

Kikkel lehet megosztani a kultúránk?
hitünket, temetőt vagy szeretett Hazánk,
azokkal biztos nem kik azt rombolják,
békés civil lakóikat koncolják.

Meggyfa rügye bimbót bontott,
Kitárta virágos karját.
Napfénye rajta táncot rop.
S páraként ontja illatát.

Gazda szeme örömteli,
Járja kőrbe kedvenc fáját.
Méhek csapatát itt leli,
Bő termés lesz, égi áldás.

Közelében gólyafészek,
Gólyamadár már ott tanyáz.
Szép szemével némán néz le,
Tojáson ül, utódra vár.

Míg gyermekként örülni, ünnepelni tud,
bár tudja, elvesztette már rég az édent,
és sokszor úgy érzi magát, mint a kivert
kutya, de mindig van előtte új kiút.

Voltak és lesznek aszályok, jégkorszakok,
és véres harcban áll sokszor önmagával,
sebzetten és esendőn lelke ellen vall,

Rendhagyó lesz most a locsolás,
nem lesz házakhoz bekopogás,
a piros tojás most nálad marad,
kölnitől sem illatozik aranyhajad.

Se puszi, de csók sem csattan,
ott a szájmaszk, kesztyű rajtam,
majd egy jó nagyot gondoltam,
idei húsvétkor otthon maradtam.

Mikor verssoraimat írom
Nehéz lélekkel gyűlnek a papíron
Szomorú szívvel, igaz féltéssel
Nemzetemhez szólok megrendüléssel

Április te bolond hónap,
Felhúzod a szélcipődet.
Viharfelhőket hozó vagy,
Kifordítod az ernyőmet.

Napsugarát úgy lehúzod,
Söprögetsz vele a szélben.
Sapkát, sálat is lefújod,
Futhatok míg el nem érem.
 
Mi is április elsején,
Ugratjuk egymást nevetve.
Szép nyakláncomat fel tevém,
Pál ökörláncnak nevezte.

Makacs vagyok, nem tagadom,
nagyon nagy az akaratom.
Nem mozdulok, ha nem muszáj,
húzhatsz, vonhatsz, akkor sem fáj.
Hangom, hogyha kieresztem,
menekülj el messze tőlem.
De azért még jámbor vagyok,
hízelegni bizony tudok.
Porfürdő, majd aztán vacsi,
találd ki, a nevem: csacsi.

2020. április 8.

Ó, az otthon édes otthon,
Az ősi, ahol születtem.
Mint gyermek ott voltam boldog,
Minden zegzugát szerettem.

Mára mindenestül elmúlt,
Feledni nem lehet soha.
Az élet ma olyan feldúlt,
A vírus ellen harcolva.

Most ütötte fel a fejét,
Ne érjen el, itthon vagyunk.
Ez a legjobb védekezés.
És, ha tisztaságot tartunk.

Mikor már nem én szólok, nem is írok,
egy ismeretlen kezében van a toll,
sokasodnak a hevenyészett sírok
a távolban, közelben, majd mindenhol,
reánk lehel egy nagy maszkos, néma száj,
grafikon erdő, lázas statisztika
hangtalan motyogva új halált diktál,
teremtésünkbe becsúszott egy hiba,
kötél feszül a génspirálunk nyakán.

A fülem hosszú, farkam bojtos
a répa nékem nagyon fontos
ropogtatnám éjjel és nappal
friss salátával, káposztával
ha nem rágcsálnék, fogam nőne
nem férhetne a számba bele
gyáva vagyok, nem alamuszi
mezőn járok, a nevem: nyuszi!

2020. április 6.

Kép:

Jézusom!
Szembe jön a vírusom –
felfújt hólyag, s ami rá vall:
fején ócska koronával.
Most mit tegyek?
Agyam ketyeg…
Felmérem a távolságot,
még mielőtt nekem támad.
Takarnom kell orrom, s számat –
ha keresek, csak találok:
előkapom a maszkom,

Jött
vírus
koronás,
védekezzünk
mert csendben kaszál.

Zöldül a fű, mondogatom magamban,
mellettem fűz sütkérezik a sugarakban.
A rend tükrében életet szólongat az idő,