Tavasz van, szeretetre,szépre ,jóra vágy
Zölddel a rét, virágzik az ág
Virágról virágra zümmög a méh
Ragyog a nap, tiszta kék az ég
S a nap bújócskát játszik kis fellegekkel
A természet színes ruhában ünnepel
Nyílnak az ibolyák, a tarka virágok
A bárányoknak ugráló jó a kedve
De elhallgatnak, mert nem értik

Rőt vagyok és azt mondják, ravaszdi
vadon élek, nem szelídít gazdi
kotkodácsolás a kedvenc zeném
a tyúkok között én vagyok a rém
lakhelyemet belülről nem látod
nem is leszek soha a barátod
kicsinyem világra jön, apróka
ki vagyok én, találd ki: a róka.

2020. április 3.

Kép:

rohannék hozzád, ha csak tehetném
karjaidban bánatom feledném
minden, mi eddig csak szép álom volt
tán valóra válik - csak akard... most

2020. április 2.

Kép: http://pinky.hu/2012/01/vicces-allatok/hianyzol/

Szürke vagyok, mint az egér,
bendőmbe sok kaja befér.
Ormányomat vízzel töltöm,
mérges vagyok, mind rád öntöm.
Hogyha tele már a hasam
és jól laktam derekasan,
becenevem úgy Telefánt.
Na mi lehetek? Elefánt!

2020. április 2.

Kép az Internetről - bárhonnan letölthető

Ősszel ássák ovi kertjét,
Beforgatnak bio trágyát.
Ovisoknak ez még nehéz,
Érdeklődve kőrbe állják.

Isten éltessen drága Anyukám!

Kering a Földünk a világ tengerében
Hold, Föld, Nap körül csillagok özönében
Egymásra hatnak, vigyáznak
Isten teremtette egyensúlyban vannak

Mert minden ami szép, 
belülről fakad, aranyló
fényét árasztja felénk a Nap.

Ó - Istenem élet halál ura hozzád szól imám,
egy embertől búcsúzom, volt barátom életvidám,
közös volt a grundunk, vagy mikor jöttek a lányok,
akkor még ajkainkról nem szálltak fohászok.

Zárt kapuk, üres templomok,
porladó ünnep – szent homok.
Rab hit, börtönös karantén,
rozsdát barnuló aranyfény.

Dimbes-dombos délvidéken,
Gólya kereplő hangjára,
Pitypangos tavaszi rétre,
Dalolva száll sok madárka.

Kandúr Karcsi a nevem,
Elkergetem a telet,
Virág van a hó alatt.
Melegítsen már a nap!

Szobafogságom látnod kéne. Rendetlen 
vagyok most mindig. Türelmetlenség 
életem. Nem találok semmit. Semmiség
 

Ragyogó napsugárral  ébredt a hajnal,
Virágszirmot terít a szél,
Csendet megfoghatod,
Minden néma senki nem beszél.

Elfagyott a liliomfa virága,
tündérruhát varrt magának – hiába.
Kurta tél, te fattyú tél –
ki mondta, hogy visszatérj?

Változások idején

Ártalmas szépség, mely szemnek gyönyör,
virágzó fákat hideg paplan gyötör,
át kellene írni a naptárakat,
de hogy fogjam vissza nyíló virágokat.

Festő vásznán bohóságnak tűnne,
ez valóság nem technika trükkje,
ó tavasz kedveskedni akartál,
ám a hóapó virágot harapdál.