"Fény és árnyék játéka vagy nekem,
így küldöm szép őszi üzenetem,
november vagyok, ez az ékszerem,
búcsúzásom lesz majd hópelyheken."

Lenyugvónap színezett felhőket,
majd a fákról, tusrajzokat festett,
így kerültek előtérbe árnyak,
mely varázsát adta alkotásnak.

Ez természet adta csoda, melyben gyönyörködöm,
de Te ott messze távol vagy, túl a ködön,
loknis szőke hajad, simogatná arcom,
ám ha sokat váratsz, utolér az alkony.

Gondolom az nem bűn, ha a szépet szeretem,
ugye Te is látod, mily gyönyörű a világegyetem,
sokszor szomorúságot látok szemeden,
hozzon boldogságot ha olvasod levelem.