Zeneszóval ébreszt a május,
Cintányér és dobszó szólal,
Viszi a hangokat a tó vize,
Ébresztő van furulya szóval.

Gyerekként fogtad a kezem,
velem sírtál, ha elestem,
lázas voltam, Te ápoltál,
öleléssel gyógyítottál.

Május elsővasárnapján sírkertbe sétáltam,
szerény kőkeresztnél könnyes szemmel álltam,
egyik kezemben  szorongattam fehér orgonát,
másikban folyam csiszolta, szikla darabját.

Emeld fel a fejed!
Szent István népe,
Hazámnak,
Kárpát-medencének,
Büszkesége,
Európa éke!
Emeld fel a fejed!
Virrad már a hajnal,
Turul madár az ég felé szárnyal,
Szent István hite,
Ismét összefog bennünket,
Határon innen és kívülieket,

Nehéz táska vállát húzza,
nincs jövője, csak a múltja,
ruhája foltos, szennyezett,
elhúzódnak tőle az emberek.

Hiányozni fog a ballagási séta,
az ének, válladon batyus bokréta,
még bizonytalan karantén fogsága,
de ellőtted van élet folytonossága.

Hagyja a mosogatást másra,
engem hívjon a konyhába,
éhes vagyok enni akarok,
tegnapi sonkából egy darabot.

Nem vagyok poéta. Nem tudok verset írni, de most mégis megpróbáltam. Nézzétek el nekem, ha ez a kis vers setesutára sikeredett!

Léggömb szállt alá a légből,
Nevető arc, reménnyel telve,
Ismeretlentől üzenet jött a messzeségből,
Valahol a világban örömöt ünnepelve.

Ülök a felhőn, lógatom a lábam,
fentről figyelem azt, ahol már jártam,
zöld mezőket, fenyveseket, kék tavat,
városokat, tanyákat, és falvakat.

Elmesélte édesanyám,
hegedűjén édesapám,
születésem köszöntötte,
örömdala szállt fölöttem.
 
Júliusi tücsökzene,
refrénként csak ismételte,
énekelte a nővérem,
megérkezett kistestvérem!
 
Édesanyám ringatgatott,
ölébe vett dúdolgatott,

Tükörbe néztem,
és nem csalódtam, vagyok
én is valaki.

Hol voltál a fagyos télben,
mikor szél rázta az ablakot?
Jégvirágot rajzolt mindre,
és a szív ott megfagyott.

Ez az április
minden bolondériával
belénk véste zártságát,
valahogy nem vidám
szájmaszkos üzenetével
a félelem a halál
szinonimáját.
Maradj otthon tudatosan
a maszk és kesztyű
mint pótolt ruhád
mossál kezet
jövet menet,
nincs udvarlás

Van egy hely,
hol mindig nyílik virág,
mindig zöld a fű,

Kicsi szíved szegletébe
jut-e szállás nékem?
leljek egy nyugodt helyre
míg földi létem élem.

Felejteni akarod kedves arcát,
de úgy érzed nem tudod,
hallod még a csendes hangját,
őrzöd még a virágot.