Mit tettetek a világgal emberek?

Nem volt elég pusztító fegyveretek?
Most a vírust szólítottátok harcba,
Romba dönti a világot felfalja.

Nem volt elég a háborúk harca?
Vírusnak nagyobb a hatalma.
Idős nemzedéket pusztítja halomra,
Nincs, aki őket megvédi, eltartja.

Idő és tér a mindenség,
véget nem érő tekervény.
Múlása, körforgása nagy,
ember benne pár pillanat.

Agyi képzelet úgy látja,
időkapu íves ábra.
Tér táguló és végtelen,
bolygó földünk tárgyi elem.

Ahol föld, víz,levegő, nap,
lényeknek életet ő ad.
Születéskor minden testbe,
lélek időkapun száll be.

Gonosz felhők gyülekeznek,
Tavaszt felváltja a tél,
Üresek az utcák és a terek,
Csend van, senki sem beszél.

Befelé fordul a lélek,
Hiába nyit a természet,
A virágszirom gyorsan lehull,
Elviszi a böjti szél emléked.

Tavaszi zsongós...

-Rajzolj az égre egy arany fát,
színezd zöldre az eget,
öleld át a mindenséget
mint egy gyermeket.
 

Hét esztendő,hét szál virág
Szó csokorban adtam át
Tavaszt hozó nap ragyogás
Számoltam a tavaszok sorát

575575
Kifordult világ. Furcsa lélek-képzelet
Öröm hiánya. Nyúlnál utána,
de a gondolat torzult.. Nincs ott semmi se.

Újévi varázsló pálcája int,
Ember szívében él a hit,

Híd a dicső múlt, s jelen között

Piros, fehér, zöld zászlóba öltözött
Leng a zászló magasra emelve
Ki még nem látja, most észre vegye

Hömpölyög az ünneplő tömeg
Nekik a haza szó, az édesanya, s becsület
Most kell hazánkért újra kiállni
Most kell a békére igent mondani!

Vidámságról kéne most már csevegni veletek,
boldogságban fürödni, mint porban a verebek,
rügyeznek a fák, nyílnak tavasznak virágai,
szeretőm csókjait, emlékeim mély zuga rejti, 

Változó a napok ritmusa, 
kinek van, kinek nincs humora,
nem akarom a múltat elemezni,
ami szép volt arra emlékezni.

                         Nagyapai sirám…

575575

Pereg az idő, mint napraforgóból a szemek,
berobbant közénk ördög műve, védekezzetek,
habár az éltető Napunk most is éppúgy ragyog, 
ugyanúgy változatlan állásúak a csillagok.

Szörnyűség jött közénk, egy ismeretlen vírus,
a KORONA, felfordult a világ az életstílus,
ember hidd el, ez is az Ördög egyik műve,
fegyelmezetten viselkedjünk egymást védve.

Feszülnek a rügyek, nincsenek levelek,
virághavazásban minden oly üde, friss,
az ember ennél többet már nem is kérhet,
kit e partra sodort egykor a genezis.

Szirmokban fürdik a testem és a lelkem,
pedig már korhadó, öreg fatörzs vagyok
nyugalmamra eddig még sehol sem leltem,
szállnak, szállnak a hófehér menyasszonyok.

Piroska szép kis leányka,
És szófogadó szorgalmas,
Erdőben ül egy faárnyban,
Mellette az ordas farkas.

Előbb így szólt hízelegve,
Ha én veled olvashatok,
Nem bánom, barátod leszek.
Jó, s mosolyognak jó nagyot.

Nagyi kalácsa kosárban,
Várja már a  házikóban.
Piroskának mobiljában, 
Anyunak hangja megszólal.

Hatvanöt elmúltam, igen, és félek,
némán várom, lesznek-e fejlemények,
azt mondják, veszélyeztetettek vagyunk,
ne hagyjuk annyiban, élni akarunk!

Vírus ez a javából, alattomos,
védekezni... minden tanács sablonos,
mosom a kezem, sőt, fertőtlenítem,
de ad védelmet? Bizony, csak remélem.

Vírus ellen mi összefogunk
Ez egy igazi, nagy harcunk
Nem figyelünk az ellen károgásra
Sem rossz indulatú kiabálásra

Összefogunk ismét, mint régen
Mikor vész pusztított a népen
Mikor háború dúlt, vész tombolt erősen
Csak az összefogás segített az emberen