Kergettem régen az álmokat,
párat talán utol is értem,
szaggattam a rozsdás láncokat,
kerestem az igazi létem.

Tévedtem utamon letértem,
majd kerülővel értem vissza,
csak úgy mint a gyermek mesékben,
ez is meg van valahol írva.

De jó lenne a csillagokból,
megismerni a mindentudást,
az elkövetett hibáinkból,
megkapni mind a feloldozást.

Oly gyorsan elszállnak az évek,
repülnek a hetek, hónapok,
pár pillanat úgyis az élet,
tegnappá válnak a holnapok.

Felidézett emlékek között,
a jelen csendben szisszent felém,
tőled már a béklyó elköszönt,
jó lenne ha csak velem lennél.