Isten tartotta tenyerét,
de néha ökölbe szorította kezét,
adott feladatot bőven,
a régmúltban és jelen időben.

Amit tudtam elvégeztem,
bár jó párszor eltévedtem,
kesze-kusza úton járva,
néha futva, néha mászva.

Botladoztam göröngyökben,
körbe jártam útvesztőkben,
apró célért kitartottam,
a nagyról meg lemondhattam.

Kaptam jó pár citromot is,
cipőmben is volt már kavics,
rózsatövis állt kezembe,
csalódtam is hű szívekbe.

Kerestem a könnyebb utat,
reméltem tán utat mutat,
lesz valami varázspálca,
minden rossznak megoldása.

Soha nem jött a jó tündér,
csak egy jó nagy rakott szekér,
több lett így a tapasztalás,
és a sok- sok próbálkozás.

Van még sok mondanivalóm,
megtelik emlékkel naplóm,
aztán kisimul a hullámzó víz,
kis csónakom majd haza visz.

Hogyan éltem az életem,
mindenre nem emlékezem,
de mi rossz volt úgy igyekszem,
ne maradjon a szívemben.