Május elsővasárnapján sírkertbe sétáltam,
szerény kőkeresztnél könnyes szemmel álltam,
egyik kezemben  szorongattam fehér orgonát,
másikban folyam csiszolta, szikla darabját.

Emeld fel a fejed!
Szent István népe,
Hazámnak,
Kárpát-medencének,
Büszkesége,
Európa éke!
Emeld fel a fejed!
Virrad már a hajnal,
Turul madár az ég felé szárnyal,
Szent István hite,
Ismét összefog bennünket,
Határon innen és kívülieket,

Nehéz táska vállát húzza,
nincs jövője, csak a múltja,
ruhája foltos, szennyezett,
elhúzódnak tőle az emberek.

Hiányozni fog a ballagási séta,
az ének, válladon batyus bokréta,
még bizonytalan karantén fogsága,
de ellőtted van élet folytonossága.

Hagyja a mosogatást másra,
engem hívjon a konyhába,
éhes vagyok enni akarok,
tegnapi sonkából egy darabot.

Nem vagyok poéta. Nem tudok verset írni, de most mégis megpróbáltam. Nézzétek el nekem, ha ez a kis vers setesutára sikeredett!

Léggömb szállt alá a légből,
Nevető arc, reménnyel telve,
Ismeretlentől üzenet jött a messzeségből,
Valahol a világban örömöt ünnepelve.

Ülök a felhőn, lógatom a lábam,
fentről figyelem azt, ahol már jártam,
zöld mezőket, fenyveseket, kék tavat,
városokat, tanyákat, és falvakat.

Elmesélte édesanyám,
hegedűjén édesapám,
születésem köszöntötte,
örömdala szállt fölöttem.
 
Júliusi tücsökzene,
refrénként csak ismételte,
énekelte a nővérem,
megérkezett kistestvérem!
 
Édesanyám ringatgatott,
ölébe vett dúdolgatott,

Tükörbe néztem,
és nem csalódtam, vagyok
én is valaki.

Hol voltál a fagyos télben,
mikor szél rázta az ablakot?
Jégvirágot rajzolt mindre,
és a szív ott megfagyott.

Ez az április
minden bolondériával
belénk véste zártságát,
valahogy nem vidám
szájmaszkos üzenetével
a félelem a halál
szinonimáját.
Maradj otthon tudatosan
a maszk és kesztyű
mint pótolt ruhád
mossál kezet
jövet menet,
nincs udvarlás

Van egy hely,
hol mindig nyílik virág,
mindig zöld a fű,

Kicsi szíved szegletébe
jut-e szállás nékem?
leljek egy nyugodt helyre
míg földi létem élem.

Felejteni akarod kedves arcát,
de úgy érzed nem tudod,
hallod még a csendes hangját,
őrzöd még a virágot.

Több hónapja itt a vírus,
Hó is volt, most tavasz virul.
Jegesmedve, hód nincs képben,
Húsvétunk volt ünneplésben.

Állok a csend szigetén,
Átölel a nap ragyogása,
Áprilisi szellő virágszőnyeget terít elém,
Nincs egy nevetés, gyermek kacagása.