Reszket a vétlen embrió, ezer veszély
várja, a rothadást vak avar takarja,
még a héjában senyved beteg dióbél,
gyakran gondolok szegény madarakra,
tépi őket a szél.

Kemény a föld, és fagyott a porhanyó hont,
nedveket, erőt gyűjt még, most a televény,
halom-várat emel a szorgalmas vakond,
nem kell néki hozzá a Nap, a verőfény,
a sötétség nem gond.

Befutott Kaposról az éjféli vonat,
már csattog a váltókon az üres vagon,
majd magára hagyom kihűlt teraszomat,
a macskám dorombol kivénhedt ágyamon,
aludj el gondolat.   

2021. 12. 15.