Susognak a lombok,
pattognak az ágak,
erdőben éjszaka,
nagyobbak az árnyak.

Őszi avar szőnyeg,
erdő takarója,
izeg-mozog mintha,
sürgős lenne dolga.

Szél muzsikál halkan,
finom kis dallamot,
állok a teraszon,
ámulva hallgatok.

Léptek alatt ropog,
az elszáradt faág,
de hiába várom,
nem mutatja magát.

Tovább lépdel végül,
és egy bagoly rikolt,
lehet csak egy álom,
nem tudom meg ki volt.

Holdfényes éjszaka,
lehelletem látszik,
sötét árnyékokkal,
képzeletem játszik.