Az ősz barna szeplőt bámulom, nézem,
a szürkeséget pettyezi falevél,
kis rozsdás foltok keringnek az égen,
decemberi felhőket érlel a szél.

A színözön majd szép lassan kifakul,
fagyok a fényeket mohon felisszák,
én tovább szomjazom olthatatlanul,
hogy megláthassam a ősz rejtett titkát.

Vajon mit szülnek e vészterhes idők,
míg napok kukáiban guberálok,
keresek magamnak napi betevőt,
most hagyjatok békén gyilkos hullámok.

E szegényes bazárban mire vágynék,
talán csak szép szóra és megértésre,
melegre, nekem a csend is ajándék,
hogy elmerülhessek a fagyos éjbe.

 Ha megadatna, azt sem venném zokon,
küldhetnének egy kis varázs-kalitkát,
lelakatolnám mélybarna bánatom,
derűben úsznának a kopott szobák.

Otthonomban a türelem vizitel,
eltűnt mellőlem az összes orvosom,
hogy vadvizek örvénye ne nyeljen el,
az élet szeplőit még számolgatom.   

2021. 11. 26.