Az idő mohón rám tekeredik,
Múlt felé csábít, úgy ölelkezik.
Régi emlékek áradnak felém,
Egykori szépség, szerelem, remény.

Őszi levelek tánca, ha libben,
Képek nyílnak a csillanó vízben.
Látom arcát a tegnapi tájnak,
Árnyát egykori, ölelő fáknak. 

Kóborolok az alkonyi fényben,
Csillagok várnak a messzeségben. 
Múlt színei sorra visszajárnak,
Emlékét festik lángszívű nyárnak.