Álmos a város,
szürke a táj,
tarka avarban
szunnyad a nyár.

Esti homályban
szél muzsikál,
gyenge faágat
feszt huzigál.

Prüszköl a kémény,
égbe kiált,
rápöfög, irkál
füstkarikát.

Éjjeli őrszem
macskabagoly,
hangja huhogva
szól valahol.

Mókusodúban
makk, mogyoró,
téli napokra
ennivaló.

Sápad a vén hold,
úgy didereg,
Fagy foga villog,
hogyha dereng.

Fák csupasz ágán
csillan a dér,
lágy sugarakkal
ébred a fény.