Poroszkált a prérin, ráért nem sietett,
dolga nem volt, sehova sem igyekezett.
Távolban apró pont, kis porfelhő látszik,
nem tudja mi az, lehet képzelete játszik.
Figyeli erősen, le sem veszi szemét,
puskája már készen, ráteszi a kezét.
Hirtelen megtorpan, eltűnt a porfelhő,
de halkan, csendesen csilingel egy csengő.
Fülel most erősen, honnét jön az a hang,
talán bősz indián, egy csordát haza hajt?
Egyre közelebbről, egyre jobban hallja,
jól tudja, most van ő igazából bajba.
Ijedtében egyet lő a levegőbe,
valami leesett, pont a legelőre.
Nézegeti a még nem látott pirosat,
mellette a lepottyant teli kosarat.
Szakállas embert lőtt véletlenül fejbe,
kinek el is szállt azonnal a lelke.
Fogta a kosarat, feltette lovára,
jó lesz a kocsmában, cseréli piára.
Megsarkantyúzta lovát, és elvágtatott,
kedves felnőttek, ti hiába vártatok.
Talán ha bakancsot, ablakba kiraktok,
tőle egy kis piát vigaszul kaphattok.