Emberi körvonalak

Mint kiben reggel a test felébred
a mindennapi feltámadásra,
ritmust zúg a szívemnek, véremnek
a légoszlopok tág orgonája.

Mint akiben sorok ébrednének,
rátalálok egy fafurulyára,
bár nem fűz hozzá haszon, sem érdek,
versek nélkül nem élet az élet.

Vidáman csúszik már a szán,
harkály ül a birsalmafán,
és hangos kacajt visz a szél,
örömökkel teli a tél.
 
Friss hó borítja az utcát,
fedi a házakat s buckát,
futnak a színes kabátok,
előjöttek a barátok.
 
Nem fázik most a kis bodri,
hópelyhet kerget a Tóni,
befagyott a kis pocsolya,
előkerül a korcsolya.

Eljött a várva-várt szent Karácsony ünnepe
Világ legnagyobb öröme
Megszületett a kis Jézus
Eljött közétek, szívből ünnepeljétek

Fenyőfákon kigyúltak a fények
Örömünnep eljött közétek
Szeretet ünnepe köszönt a családra
Kis Jézus születését mindenki várta

parázna pillanatok veled
piciny pendelyben lépek eléd 
playboy pillantásod rám veted
esdő szemed mondja: nem elég

2022. december 19.

piciny porszem vagyok a földön
életem egy percnyi pillanat
nem punnyadó parázs, fényözön
mely lángra gyújthat egy perc alatt

2022. december 19.

Sütemény illata tölti be a házat,
ideje megnézni az eladó fákat,
keresni dobozba elrakott díszeket,
vajon a fényfüzér tavalyról jó lehet?

Hűtő már tele van, őrzi a lakomát,
kamra a polcokon tálakban kocsonyát,
asztalra gyertya, ablakra hópehely,
rádió egész nap ünnepről énekel.

Szobámban négy gyertya, bennem hetvenhét
év leégett, kormozott, csorba csonkja
üres üvegszem ég vakon, azúrkék
fényt várok tőle, mint esdeklő szolga
elkéne nálunk a szép szelíd beszéd
szívek tág kamráiba raktározva
hallgathatnánk a szeretet lágy neszét
kicsomagolhatnánk újra meg újra
egy felénk nyúló a tárt karok közül

Űrkeretben magamba nézek
A kedvem ma rondán elázott
velem csak a magány bratyizgat
unom e kiszikkadt világot
szállást keresek bánatomnak
kapualjban sunyít az élet
pénteki menü lekváros fánk
hosszú a tél, csak attól félek
március végén lesz-e még fánk
üresen tátong bennem a tér
kopottas úttest, szürke járda

Ó. Drága emlékeim ködfátyolán át mostanában
sokszor föltűnik Édesanyám karcsú, törékeny alakja.
Ó. Drága Édesanyám, aki véres verítékkel  
hozta világra későn jött gyermekét.
Emlékeim verejtékcseppjeiben téged látlak, anyám.
Féltőn, de szigorúan neveltél,
s a szegénység, amelyből nem volt kiút,
megsebezte testedet, lelkedet.

Alkonyatra a fám szépen kidíszítve,
Felmuzsikál bennem a Karácsony este,
Kapumban dal zendül, a farkát csóválja
Kutyám a cigányok kolduló dalára,
Megyek, a kalácsot, apró pénzt keresem,
Hát megjött e szegényes, rongyos Betlehem,
Bennem a várakozás még csak szendereg,
Holnap jön a család, jönnek a gyerekek,  

Béke és nyugalom tölti be a tájat,
finom takaró borítja a házat,
lépteim nyomait visszanézve látom,
mintha csak én járnék ezen a világon.

Szellő megrebbentett kemény, jeges gallyat,
felugat egy kutya, hamar el is hallgat,
talán nem érezte oly bajnak a zaját,
így hagyja aludni még álmodó urát.

Itt van már a karácsony,
fa alatt az ajándékom.
"Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon"
Az ajándékom gyorsan ki is bontom.
Benne csodás fotó van,
bizony a dédunokámtól kaptam.
Ő a legnagyobb ajándék,
nincs nagyobb boldogság ennél.
Két szép csillogó szeme, 
ha rám mosolyog, rögtön elolvadok.
Ő Levente, 
az én kis reménységem.

Kerek erdő közepében,
annak is a sűrűjében.
"Az élet egyre mélyebb erdejében"
ott lakik egy kicsinyke házban
egy vénséges vén öreganyó.

Megjárta már ő a hadak útját,
élete fonala fogytán van már.
Hű társa, az öreg Bodri kutya,
ki őt bizony  el nem hagyja soha,
a gazdájának megfogadta.

Dér lepte fák, jégvirágos ablakok,
a tél a széllel egy viharos táncot rop
már a havas tájon.
Reccsen a gyenge faág,
a jégcsapot nem bírja már,
letörik szegény, s huppanva földet ér,
a hótakaró biztos védelmet ígér.
Havas a táj, csúszik a szán,
a jégvirág az ablakokat beszőtte már.
Mind más és más, csodálatos látomás.