Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
  szerkesztő
Hollósi-Simon István
  webadmin, főszerkesztő-helyettes

Jelenlegi hely

Vers

Kovácsné Lívia

Őszbe öltöztem

Rovatok: 
Vers

Hegyek ormán, erdő szélén
tölgyfa ruhám őszi színben pompázik.
Megcsodálják őzgidácskák, nyuszik,
mókuskák és sünik.
Dicsérik is, milyen szép őszi ruhát vettem.
sárga, piros, rozsdabarna díszíti a köpenyem.
A megérett makkjaimat mókuska az odujába viszi.
Színpompás ruhácskámat megcsodálja mindenki,
én lettem az erdő legszebb tölgye,

Ritmike
Ritmike képe

Az idei hó

Rovatok: 
Vers
Dér csípi az út menti padkát,
még most is hallom a hangját,
és nyikorog a cipőm alatt,
mégsem hozott idén havat!
 
Pára leheli az ablakot,
kémény füstjével jóllakott,
önti magából a kormosat, 
haj, idén nem láttunk havat!
 
És a hófehér szőnyeg helyett
Ritmike
Ritmike képe

Szeretném, ha

Rovatok: 
Vers
Szeretném, hogy érezd
azt, ahogyan én szeretlek
szeretném, ha úgy éreznél
ahogyan én érzek!
Kovácsné Lívia

Tél lehelete

Rovatok: 
Vers

A tél fagyos lehelete jégvirágokkal díszíti
a szegényes kisszoba ablakát.
Spórolni kell a tüzelővel, messze még a tavasz.
Dideregve húzzunk magunkra még egy takarót.
Sajnos nincs több ruhánk,
reggelre így is átfagyunk.
A hótakaró még hiányzik a vetésről,
pedig nagyon kellene már.
Megvédené a hidegtől a vetést,

Kovácsné Lívia

Egy pillanat

Rovatok: 
Vers

Egy pillanat, s elszállt az életünk.
Egy pillanat, és mi észre sem vettük.
Nem tudhatjuk, kedvesem, mi vár ránk.
Az életünk sebesen tovaszáll.
A centit valahol régen vágják már.
Egy pillanat, mely oly gyorsan elrepül.
A földön ennyi jut nekünk.
Egy pillanat csak, ennyi az életünk.
Hát szeressünk, amíg megtehetjük.

Ariamta
Ariamta képe

karodban

Rovatok: 
Vers

csend és nyugalom vesz körül
kint csak egy kis rigó fütyül
érezd, ezt vágytad álmodban
ringatózom két karodban

2023. február 14.

Ritmike
Ritmike képe

Mondd, szép virág!

Rovatok: 
Vers
S mondd árva kis virág!
Ó, milyen lett ez a világ?
Megöntöznek néha téged?
Vagy csak úgy letépnek?
 
Mondd, színes, szép virág!
Milyen lehetne a világ?
Ha megéreznék illatod,
Szíveket meghatod?
 
Ne búsulj kis virág!
Talán változik a világ?
Kovácsné Lívia

Te légy velem kedvesem

Rovatok: 
Vers

Nekem nem kell más, csak Te, 
ha jön az éj, s széthiti csillagporát.
Légy velem kedves, érted epekedem,
téged vár ölem nyíló rózsája,
ringó csípőm a szerelem dalára ring,
s visz a boldogság honába.
Ha jő az éj, csak te legyél velem,
téged óhajt duzzadó keblem,
reszket a vágytól, hogy a tiéd legyen,

Kovácsné Lívia

A jó király

Rovatok: 
Vers

Sziklák között egy mély barlang.
A kis csacsi arra ballag.
Répát majszol ő boldogan,
Most kapta a kis haszontalan.

Sziklák mögül sakál lesi.
Jó lesz ebédre majd neki.
Rá is ugrik a szamárra.
Ordít szegényke iázva.

Lá, iá, kiabálja.
Segítség jön, ő ezt várja.
Oroszlán jő nagy mérgesen.
A zaj álmából keltette.

Kovácsné Lívia

Magány a padon (elégia)

Rovatok: 
Vers

Egy pad vagyok csupán a sok közül,
s boldog vagyok, ha valaki rám ül.
Ó, ha szerelmes pár ül énreám,
lesütöm a nem létező szempillám.
"Egész padlényem belekábul,"
reszket a lábam, s a támlám elpirul.
Most már kevesen ülnek le rám,
mindenki siet, ki erre jár.
Egy öreg nénike ül le gyakran,
itt siratja ő a múltat.

Kovácsné Lívia

Kedvesemnek

Rovatok: 
Vers

Száz szál piros rózsát hoztál kedves nékem,
ölelő két karodban várt engem az éden.
Százszor és ezerszer megköszöntem néked,
szerelmes szívemet adtam neked érte.
Édes csókjaiddal halmoztad el a testem,
nem is volt boldogabb nálunk senki sem.
Liliom illata lengte körül szobánk,
testem az öledbe omlott,

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Az elveszett síró kutya

Rovatok: 
Vers

Egy síró kutya hangját hallom
Késő éjben csak hallgatom
Sötét éjben, a csendbe belevonít
Elvesztette a szeretett gazdit

Megérzi ő igaz szíve
A gazdi elment mindörökre!
Csitítanám, de nem lehet
Vonító hangja éjszakába beleremeg

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika képe

Magány a padon / elégia /

Rovatok: 
Vers
A színes, őszi erdő szélén
Egy öreg, magányos pad vagyok.
Az életem csöndes és békés,
Árny és napsütés az avaron.
Röntgenképe fának az árny,
Sötétbarna színe oly csodás.
Aranyszíne a nap sugarán,
Tölgyfa alatt állok ostobán.
Lelkem szeme múltamhoz társul,
Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika képe

A fa lelke és a pillangó / elégia /

Rovatok: 
Vers
"Lelkemről álmodsz olykor? - Azt hiszed."
- Nálad szebb lélek nincs a környéken.
Ritmike
Ritmike képe

Változó Évszakok

Rovatok: 
Vers
Tavaszi lágy szellő ébresztgeti 
szép kedvesen halkan szeretgeti
még téli álmát viselő lelkem
lassan, mert tudja, hogy úgy szeretem!
 
Csicsergő madárhangon csalogat 
gyengéd napsugarakat ragyogtat
karjaiba zár, közelebb érek
oly üde réti virág, még kérek!
 
Kovácsné Lívia

Kincsem

Rovatok: 
Vers

Ó, drága kincsem, oly boldog vagyok,
ha a két szemed féltőn rám ragyog.
Ha a nevemet halkan súgod,
hallani, ahogy a szívem dobog.
Ó, drága kincsem, mikor átölelsz,
izzik a levegő körülöttünk, 
oly szép az életünk.
Ó, drága kincsem, súgd, hogy szeretsz,
borulj a vállamra csendesen,
s én édes csókot lehelek fáradt szemedre.

Kovácsné Lívia

Mondd, tudsz-e még hinni

Rovatok: 
Vers

Tudsz-e még hinni a tavaszi szellő simogatásának,
a nyíló virágok illatának?
Tudsz-e még hinni a gyermekek kacajában,
amint játszanak a pitypang sárga virágával?
Tudsz-e hinni abban, hogy jobb lesz a világ,
hogy a gazdag a szegényre nemcsak szitkot,
terhet hány?
Tudsz-e még hinni, hogy lesz még kikelet,

Ariamta
Ariamta képe

Esti idill a ködben

Rovatok: 
Vers

"A köd szitálva telepszik a tájra",
fehér leplet borítva kopasz fákra,
kik ágaikat az ég felé nyújtják,
míg az égi lámpásokat meggyújtják.

Csend van. Köd ruháját az éj felvette,
fehér sipkáját földre terítette,
álmosan a fák ágai közé bújt,
összeolvadt vele a jelen s a múlt.

Pitter Györgyné
Pitter Györgyné képe

Lebegés (Enikő szócseppek)

Rovatok: 
Vers

Létezést adtál neki és ő boldog volt,
szállt, egyre szállt,
kereste, hol a Nap, és hol a Hold,
és te követted szemeddel,
mert gyönyörű volt.

Tökéletes forma, tisztaság,
minden szín hordozója,
könnyed és üde,
kacagás és várakozás.

Pitter Györgyné
Pitter Györgyné képe

Ballag az idő (Enikő – szócseppek)

Rovatok: 
Vers

Ballag az idő észrevétlen.
Őrangyalom kezében aranyfonál,
óvva figyeli minden léptem,
mellettem áll majd a Kapunál.

Ez az én utam, lassan megyünk.
Angyalom szárnya a felhőkig ér,
szívében szeretet, néha összenézünk,
mosolya, könnye biztatást ígér.

Oldalak