Amikor az ember megérzi, és tudja, hogy az élet által közvetített, irányított úton a megismert, s a lassan már hozzátartozó másik ember jelenti az énje teremtett, vagy szakított mását, akkor tudja, érzi, jó út

A tavasz hírnöke lassan jutott el a fülébe. Egy kis madár rikoltozott, és a félig befagyott folyó, hirtelen csordogálni kezdett. Éles hallásával már régen érzékelte, de lusta volt felkelni.

Dódi annyira megijedt, mikor Annus elájult, hogy ösztönösen hozzá hajolt, fejét felemelte, és azt tette, mint mikor kisgyerek korában nagy baj volt, és édesanyját sírni látta: „Mama! Édesanyám!...Szólongatta rémülten.

     Rendkívül élvezte ezt a pazar időszakot! Semmi rizikó, semmi erőfeszítés, bár a rizikót ő, nem nagyon ismerte. Most, nem gondolt másra, csak a jelenlegi bőségre.

Azt is megszokta, hogy a helyzet gyakran változhat egy szempillantás alatt. A távolban hallott, egy szarvas csapatot közeledni, a szaguk is az orrában van már!        

  „Ezt az Árpád legendát sehol nem hallottam, csak itt Bodrogköz falucskáiban.  Itt is csak úgy raktam össze, mint egy izgalmas kirakós játékot, mert sok helyen hallottak róla ugyan, de csak egynéhány idősebb ember emlékezett egy-egy kis részére, amit még gyerekkorában hallott.”

Az égig érő fák tűlevelei, időt állóan meredtek az ágakon. Máshol, ahogy sárgultak a falevelek, lehullva, beborították a hatalmas fák alját.

Egy munkahelyi rendezvényen találkoztunk.

Kollégákkal  kimentünk  a  Vasas  pályára foci meccset nézni...meg persze a mieinknek drukkolni. Barátságos mérkőzés volt, de mert a Vasasból Göröcs János is játszott,..muszáj volt ott lenni...egy ilyen nagy nevű futballista!

Igaz, hogy a nagymamája úgy döntött, Dódi elutazik Clevelandba, és sikerült meggyőznie Zsuzsi mamát, meg Imrét is. De Dódi azért nem volt egészen meggyőződve, hogy neki ki kell utazni.

    „Bizonyára Te is hallottál a turáni átokról.”  - kezdett mesélni az öreg kántortanító. „Persze, ennek annyiféle változata kering a nép között, hogy elmondani is sok lenne. 

    Annus rettegett attól, hogy véletlenül az utcán, ismerőssel találja magát szemben.

Rövid hallgatás után a pásztor vette át a szót:

  Míg a csordával voltam, nekem is eszembe jutott egy eset, amit egy dobóruszkai barátomtól hallottam. Te diák úr, bizonyára többet tudol Dobó Istvánról a híres egri várkapitányról, mint én.

     Annus, mikor Hamburgban a New York-ba tartó hajók időpontjáról érdeklődött , igyekezett angolul beszélni, - mivel németül nem tudott,

   Hajdanán, amikor még öregapám is csak pendelyes pulya volt, történt az alábbi eset:

Volt is, nem is egy falu. Egyszeri falu volt, ahol az egyszeri emberek laktak. Nagyon magának való népség volt ám!

Az utiköltségekre, vonatjegyre, hajójegyre való pénzzel volt egy kis gond. Mikor utaztak haza Amerikából, hoztak magukkal egy jelentős összeget,

Látja, diák úr azt a tornyot a csillaggal, az az Iske falu templomtornya! Valamikor csak halászatból éltek az iskei atyafiak, és állítólag Kápolnás kis Iskének nevezték a községet, mert hogy volt egy kis kápolnája. Mostanára az egész község lakossága református, és a halászat tudománya mellett nagyon szorgalmas és ügyes földművelők is

Végre a hét emeletes, Queen Eleni luxushajó kifutott a ciprusi kikötőből.

Irány, Egyiptom, Kairó, s a csodás, még mindég titkokat rejtő, egyeseknek vágyálmokat valóra váltó piramisok…

Annus még nem feledte az Amerikába utazás gyötrelmeit, de akkor Józsival utaztak, és tele voltak reményekkel , bizakodással. Szegény Józsinak még azt sem adta meg a sors, hogy a kicsiny falujuk temetőjében pihenjen.