-   Szia Olgika! Mariann vagyok. Azért hívlak, mert már tudjuk az időpontot, mikor lesz a Dóri záróünnepsége a Balett táborban. Levivel úgy beszéltük meg, hogy megint viszünk magunkkal. Ugye nincs egyéb programod?
-   Persze, hogy nincs! Hogyan is lenne? Mióta magam vagyok, minden évben erre várok. Arra, hogy veletek lehessek.

    Közel 40 fokos a hőség, mindenki kókadozik. Az aranypart megtelt a fürdőzőkkel. Amerre a szem ellát, kicsik és nagyok önfeledt örömmel élvezik a Balaton selymes, hűsnek már nem mondható vizét. Az aranypart a nevét homokjáról kapta. Tényleg olyan a víz, ahogy lépkedsz a homokban, a szemcsék felszín felé jönnek, és ez a látvány pontosan olyan, mintha aranypor szállna a vízben.
    Csoda még a látványa is. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Gyermekeknek való vízi játékok, vízi csúzdák, aqua park,  a parton hatalmas óriáskerék, és a sétány! Több száz méteren éttermek, fagyizók, cukrászdák, gyümölcskoktélok, cukorkák, kávék, pörkölve, főzve. Hömpölyög a sokaság. Nemhiába mondják, hogy Siófok a Balaton fővárosa.

    Az egyik pavilonból spanyol zene idézi fel bennem a Costa Del Sool-t. Másutt éjszakára invitálnak hastáncos nők, de a Balaton felett is láttuk azt a repülőgépet, amelyik a molinót húzta maga után, hirdetve az éjszakai show műsort, kizárólag felnőtteknek.

    Ide már más nem kell, csak a pénz, és még pénz! Szerencsére Levente nagyon jól keres, így megengedheti, hogy napi több tízezer forintot költsenek. Csak hozzávetőleg: öten vagyunk, már a gyerekek is felnőttnek számítanak, óriáskerék tízezer, vacsora huszonnégyezer, fagyi kétezerötszáz, egy adag hekk, róseibnivel ,uborkával ezerkilencszáz, szóval ennyi, meg ennyi. Mégis akkora a tömeg a parton, alig van hely. Ezt csak azért szúrtam ide be, mert divat azt mondani, hogy nagy a nyomor, éhezés. És biztosan jól látom, hogy nem Siófok az abszolút gazdagok nyaralóhelye.

    Elromlott az idő, szinte kiürült a város. Mi is elhagyni készülünk. Levikém azt mondta, komppal átmegyünk az északi partra és benézünk Révfülöpre. Gyerekkorom óta nem voltam ott. Megnézzük meg van e még az az üdülő, ahol annyiszor voltam boldog veletek.

    Már akkor elfogott a szorongás, mikor beszálltunk a kompba. A papóka nélkül…Kavarognak bennem az emlékek. És feltört bennem a sírás. Mutatni nem akarom, de lehetetlen elrejteni. Ezt az érzést csak Levente érzi, érti!

    Neki ugyanúgy fáj, mint nekem. Mert nekünk nem adatott meg, nekünk nem. Pedig, annyira szerettük volna. Istenem! de sokszor kértem,könyörögtem, sírtam, zokogtam, fogadkoztam, imátkoztam, orvosok kezei közé kerültem, elájultam a vizsgálóasztalon, bíztattak, de mindhiába!
A keserűség és a fájdalom, a lelki fájdalom, csak még jobban összekovácsolt bennünket papókával.

    És egyszer csak megtörtént a csoda. Levi azt mondta, már felnőtt vagyok, és úgy döntöttem, mostantól veletek fogok élni. Ennek így kell lennie. Az életemben ahányszor csak a szülőkre kellett gondolni, elsőre mindig ti jutottatok az eszembe. Szeretlek Olgika, és ez most már mindig így marad.
Büszke vagyok és nagyon boldog, hogy ilyen gyönyörű családom van.
    Papókám! Ugye látod? És ugye abbahagyod a sírást? Már két napja esik, könnycseppek is potyognak. 
    És… Révfülöp szebb ,mint valaha