Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Morzsák IV.

Marika Lovász
Marika Lovász képe

A selyemgubó hatása

      Sok éve már annak, hogy láttam egy csodálatos filmet. A címe: Selyemgubó. Nagy hatással volt rám. Egy idősek napközi otthonában élő igen kedves, minden csínytevésre képes urak, az otthon közelében felfedeztek egy fürdőmedencét. Titokban odajártak fürödni, mert azt vették észre, hogy határozottan javul a kedvük, sőt egyre fiatalabbnak érzik magukat. Az egyik úr egészen odáig ment, hogy közölte a fiúkkal, hogy neki újra áll a dákója, és az éjjel a nejét szerette volna elkapni egy fordulóra, de az nem akarta. Arra gondolt, hívják át az asszonyokat is fürödni. Ha a víz rájuk is ilyen jó hatással lesz, igencsak paradicsomi állapotnak nézhetnek elébe. Nem tudták, hogy a medencében selyemgubók vannak, amelyeket földönkívüli lények kényszerből itt hagytak, azzal, hogy majd jönnek értük. Fiatal lények voltak bennük. Az idős emberek egy erő átvitellel, ezektől a lényektől meggyógyultak,  megfiatalodtak, újra táncoltak, vidámak lettek, sőt! megszerelmesedtek.

Ilyesmi történt ma velem,  ha nem is pontosan így!

Szükséges volt bemennem abba a kisvárosi kórházba, ahol a testvérem dolgozik. Mindenképpen muszáj volt beszélnem vele. Amíg keresték merre lehet, eszembe jutott, hogy van itt két idős nénike akiket jól ismerek. Úgy döntöttem meglátogatom őket.

Először Kati nénihez mentem. Jól ismerem őt, sokat beszélgettem vele miután haza költöztem. Én szinte senkit, de ő! mindenkit ismert. Nagyon értette a módját annak, hogyan közelítse meg nekem azt a személyt akiről éppen beszélgetünk. A tudod! ez, és ez, addig sorolta a neveket, míg a végén rájöttem kiről beszél. Apró, törékeny asszonyka, már elmúlt kilencven éves.  Amióta nem láttam, még kisebb lett, majdnem mint egy pólyás baba. Szinte ki sem látszott az ágyból. De ha láttátok volna kedves arcát! ahogy elmosolyogta magát, a kezem után nyúlt, és igen! felült az ágyban, hogy arcomat megpuszilhassa. Kérdeztem , megismer Kati néni? Olyan természetesen mondta, hát persze, nagyon örülök, hogy itt vagy. Nem is gondoltam, hogy erre jársz. A Túró Rudi  volt a kedvence, azt vittem neki. Mondta, hogy nem szabad megenni, csak azt amit itt adnak. Azt mondja, na most Marika nekem pelenkát kell alám tenni, mert mindig azt álmodom, hogy a vécén ülök, és pisilek. Érted? Az Erzsi, hogy van? Jól Kati néni, volt vasárnap a templomban. Imádkozott? Igen , mindenki imádkozott. A sírkő már megvan? Mondta a Józsi, hogy ő már látta, amikor kaszált, és hogy nagyon szép. Isten veled, köszönöm, hogy eljöttél. Az olvasónak mondom, a szavakat szakadozva, igen lassan és alig érthetően mondta. De mi értettük egymást, és ez a lényeg.  Elköszönésképpen, csendesen együtt imádkotunk, és akkor eszembe jutott, hogy amikor meglátogatta nagybeteg férjem, mielőtt elment, egyszercsak hangosan imádkozni kezdett. A férjem ettől teljesen meghatódott. Azt mondta érte még így soha senki nem imádkozott.  És elénekeltük az estéli éneket: Ez a nap is csendesen , megint elmúlt Istenem...  És  azt láttam, hogy Kati néni nagyon-nagyon örült nekem. 

Marika néni 87 éves. Éppen szunyókált. Neki is vittem egy Túró Rudit. Megismer Marika néni? Hát hogyne! Te vagy a Marika. Régen láttalak, de azelőtt a templomban minden vasárnap. Meg aztán a temetőben is. Most volt itt a sógorom, nemrég ment el. Jönnek meglátogatni, mert én már csak akkor megyek haza, ha visznek. Tudod, egyenesen a Víhonyra. Már csak ott van az én helyem. Rá leginkább úgy emlékszem, mindenhova gyalog ment, még a több kilométerre lévő temetőbe is elsétált. Azt mondta, amíg jön a busz, ő addig simán hazaér.

A kórterem  ötágyas, mindegyik ágyon szinte csonttá fogyott emberkék fekszenek. Fizikailag teljesen leépültek, és ahogy mondják, már csak a lélek hál bennük. Valamiért mégis gondolatomban velem jöttek, látom arcukat, pici mosolyukat, és hallom szavaikat.

Itthon sok minden eszembe jutott. Legelőször a párom. Elmondtam egy imát, és megköszöntem Istennek, hogy adott nekem erőt, fizikait és lelkit is, hogy vele lehettem, amikor örökre eltávozott, valamilyen más szférába, ahol mindnyájan földönkívülik leszünk majd.

Miért érzem úgy, hogy jobb lettem? Jobb lett a kedvem. Lehetséges, hogy kaptam e két nénikétől valamiféle energiát?  Hiszek benne.

Isten velük, kedves öregek...

Rovatok: 
Irodalom