" Én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd meglátjátok " (Ézsaiás 43/19.)

   Itt van például Elvira esete. Nehéz körülmények között, még a háborúban  ment férjhez. Lakásuk nem volt.  A szülőkkel egy szobában háltak. Szerelmi életük mindig gyorsan, csendben zajlott, nehogy a szülők valamit meghalljanak. Nyolc évig nem született gyermekük. Ennyi idő alatt a hátsó szobában élő nagyszülők kihaltak, és ők átköltözhettek, de gyerek csak nem lett. Mivel akartak, hát elment Elvira az orvoshoz, mondaná meg mi a baj? Az orvos elhűlve állapította meg, hogy Elvira még szűz. Gondold el! Bujasága leggyönyörűbb éveiben annyit sem kapott a férjétől, hogy az a szüzességét elvegye!  
- Micsoda? Ez hogyan lehetséges?
- Az orvos kikérdezte, mondja el, hogyan élnek házaséletet. Hát...csak úgy összefekszenek Jenővel, és Elvira azt, az azt! jól a combjai közé szorítja, megölelgetik, szorongatják egymást, amíg  Jenő elmegy!  ( élvez, ezt a szót még kimondani sem meri ) Döbbenet! Ennyire nem számított a nő?  Nem tudta Elvira mit nem tud! Azt mondta, a kakas is csak ciceréli a tyúkot.
     Egyszer megkérdeztem tőle, - akkor már nagy beteg volt -  Voltál valaha boldog?
-   Úgy?... talán... amikor a gyerekek megszülettek. Akkor éreztem valamiféle testi boldogságot, örömet.

-   Luca esete. Amiről te beszélsz Joli néni, azt én már csak akkor kezdtem megérezni, amikor a gyerekek nagyok lettek. Egy új férfival hozott össze a sorsom. A férjem elment egy másik nővel. Itt maradtam két gyerekkel. Én nem értem rá azon gondolkodni, hogy jó dolog e a szex. És rám talált egy férfi. Neki voltak igényei, nem röpke percek, hanem esetleg órák is. Sokáig tartott ez a kapcsolat, és Luca azt mondta, élvezte is, de azt is hozzá tette a vulkán kitöréséről semmit sem tudok. Nem volt Vezúv. És jó nagyot kacagott. Beérte apró kis örömökkel.

-   Viola esete. Nos,  ő tudja milyen, tudja, hogy mit akar egy férfitól.  Már hat éve egyedül él, de a vágyódást nem felejtette el.  Környezetében egyre inkább megnézegette azokat a férfiakat, akiket nap-mint nap láthatott. Egyet sem engedett volna be az ágyába. Azt mondta: büdösek. Méterről érzi a pálinkás leheletüket, kellemetlen testszagukat.  És egyszer csak eljött a pillanat. Egy társasági összejövetelből egy kedves és jó szagú férfi felajánlotta, hogy autójával haza viszi.  Már a bemutatkozáskor a férfi ölelése, kedves köszöntése, enyhe szorítása kiváltotta belőle az érzést! El tudná fogadni! Úgy tűnt, ez a férfi viszont nem akart semmit. Simán elköszönt volna. Nem úgy Viola! Ő már előre tudta, ha kell, megfogja kérni. Mindegy mi lesz a válasz. Hát igen! Dávidot - így hívták - kérni kellett. Megkérdezte hát: nem volna kedved egy kicsit játszani? - Játszani? Mit?
- Nem volna kedved egy kicsit bejönni hozzám? - Döbbent tekintet, de őszinte! És, jött a válasz: . az a baj, hogy én már nem tudok... gyógyszer nélkül nem tudok. Igen... de... és csak úgy lehet? További apelláta nem nem volt, mert, nem csak úgy lehetett. Olyan éjszakát töltöttek együtt, hogy még az égből is leszakadt egy darabka. Viola azóta is ebből az egyetlen darabkából töltekezik.  Leláncolt Prometeuszként éli életét, és azt várja, hogy Dávid elszakítsa láncát. Vagy valaki más?

-   Mára elfáradtam Marika. Sok történetet ismerek, sorsokról, amelyek a hétköznapi emberek életéről szólnak. Gyere máskor is, majd mesélek.
     Ha valaki magára ismerne a leírtakból, az csakis a véletlen műve lehet.
Azt mondja az Úr : "  én újat cselekszem, most kezd kibontakozni,  majd meglátjátok ! "