|
Szonett
Ősz fejem langy teleket havaz Neked,
szilánk, ököl arcomat nem roncsolta,
de ráncos szándék szólt bele sorsomba,
az öröklét éhe megöregített.
|
Sosem akartam verset írni,
de az ihlet ott volt mellettem,
az apró fények gömbölyödtek,
sokáig leírni sem mertem.
|
Talán mégsem halt ki a szeretet a világból.
Szerző: Marton Adrienn Forrás: Femina.hu
|
A meglazult húrok koszos körmök alatt
most falsul pengnek és hamisan rezegnek,
de sziklavállamon fészkelnek madarak,
ellenállva a rothadást ködlő füstöknek.
|
szo 04/12/14
Lénárd József
A téma választott mindig engem.
Az átélés szabad formája
ott szalad akkor is, ha vádja
nem gáncsol, csak rossz a szerepem.
|
szo 04/12/14
Mezei István
Szonett l35.
Te vagy nékem a kenyerem és a só,
mert mellettem állsz, ha magam elhagyom,
lázasan, gyengén vacogok vackomon,
kín mar belém, mint hóhér, mint vasfogó.
|
Horváth Attila Imre, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára tulajdonosa volt egy ciprusi offshore cégnek, ám ezt nem tüntette fel vagyonnyilatkozatában.
|
Az alábbi jegyzetet a FaceBook-on kaptuk a képpel együtt: "Elbukta a FIDESZ a 2014-es választásokat.
|
levél hullik tavasz- ágról
|
A napfény most csak szűrten, lopva ragyog,
mást kényeztetnek éltető sugarak ,
de én örökre idehaza vagyok,
virágot szedek, etetek, madarat.
Falum ásít odalenn a völgykatlan
|
cs 04/10/14
Lénárd József
Virágok nyílnak
reggeli csöndben. Apró
jelek. Eltűnő
falak között fohászok
patakként csörgedeznek.
|
...Húzza hat ló...
|
Ami bűn volt Gyurcsánynál, az nem bűn Orbánnál??? Ez egy hivatalos dokumentum! Nem szavak, érvek, hanem DOKUMENTUM. Tény!
|
A nagy ismeretlen epekedve vár,
de még ti itt vagytok éltetve engem,
bennetek nincs gát és nincs végső határ,
csak remény, sóhaj, édes szerelem.
Hol voltatok eddig félve, megbújva,
|
alszik a város
|
sze 04/09/14
Mezei István
Kicsinyes élet, nagy hét, nagy napok,
illatos pára, bárányos béke,
nem is igaz, hogy én is meghalok,
felírva nevem az érces égre,
elnémulnak a méla harangok,
|
szegény ember
szegényként is felnő
|
Egyszer valamikor, talán, nem is olyan régen.
Nem a földön történt meg ez, hanem fönt az égben.
Valahol a Mennyországban szivárvány színében,
apró angyal gyerek sereg játszott kint a réten.
|
Kopott élettel kövezett patak vagyok,
hét évtized-szegély szűkíti a medrem,
de hiába ölnek mérgek és szándékok,
a végzetem már előre megszenvedtem.
Kiömlök rétekre, rozsdás telepekre,
|