Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Háborgó világ

Szepi02
Szepi02 képe

Kicsit kezd már elegem lenni a sok rosszból, a peches napokból, hetekből, hónapokból. Elegem van a balesetekből, a békétlenkedésekből és úgy általában mindenből.
Unom, hogy az ember vénségére nem mondhatja meg a véleményét. Azon is elgondolkodtam, hogy ebben a korban egyáltalán van-e jogunk ahhoz, hogy véleményünk legyen? Adhatunk-e tanácsot anélkül, hogy azt észosztásnak vegyék? 
Nem értem a világot sem amiben élek. Az emberek ölik egymást és nem csak az idegenek. Az emberek idegesek, ingerültek és a düh rossz tanácsadó. Ilyenkor képesek vagyunk olyat mondani, vagy tenni, amit aztán megbánunk. Persze mindig ott van a háttérben egy nevető harmadik, aki örül a cirkusznak, csak azzal nincs tisztába, hogy mások boldogtalansága árán senki nem lehet felhőtlenül boldog.
Nem csodálkozom én már semmin, csak végtelenül szomorú vagyok.

 

 

 

 

 

 

 

Dúl az erőszak az iskolákban is. Túlkoros gyerekek tartják rettegésbe a kisebbeket és a tanár nem tud ellene tenni, mert ugye a renitens gyermeknek szép nagy családja van országszerte. Ha pedig pedagógust kell "megnevelni", akár vidékről is feljönnek a bulira a segítőkész rokonok.

Mit tehetnek a kisebb gyermek szülei? Feljelenthetik a nagyobb gyermeket, aki ugye nem büntethető, esetleg az iskolát, amit meg nem büntetnek meg. A hatóság csak legyint és tyúkpernek fogja fel. A kicsi gyerekre, aki kiborul, rásütik, hogy nem komplett és kezelhetetlen. Ideg-összeroppanással elviszi a mentő. A renitens túlkoros pedig boldogan konstatálja, hogy ő nyert, közben keres egy másik áldozatot, akit kicsinálhat. És a házibuli folytatódik...
Ennyi...

Rovatok: 
Füstölgéseim