Ciklonok kettős fronthatás
Bazaltba vésett mondatok
Köröttem láthatatlan rács
Tetőmön eső sír csorog
Szavak szőttesében fonál
Véres az érdes gondolat
Már rongyos rajtam a talár
Fogadatlan prókátornak
Ha szépen szólsz elhallgatnak
Körötted a világ megfagy.

Jelenem mily észrevétlen
Múltam a mély-múltba leás
Kár hogy a jövőt nem értem
Zavaros lesz majd a számadás
Ázik Mózes csipkebokra
Nagy a tolongás odakinn
Sátrat húzok esős napra
Nem kell se öröm se a kín
Kettős fronthatás ciklonok
De tudom a Nap majd felragyog

Csak a tér és sehol határ
Az élet térképét nézem
Szemem jelet nem talál
Megsárgult már a fényképem
Az ember és föld ugyanaz
Mindenütt innen és onnan
Esőben fürdet a tavasz
Az ég ott fenn határtalan
Jönnek szelek és viharok
Nem árthatnak ellentmondok.

Sebezhető gyenge ki másért
Aggódik és féltőn szeret
Mindenét adja semmiért
A kaján világ csak nevet
Hangulatom lázgörbéje
A közöny fokát mutatja
Lelkem zaklatástól védje
Verseimnek lágy rímpajzsa.
Jöjjetek csak vad ciklonok
Amíg látszom, még itt vagyok.

2016. 05. 3.