Elmúlt az ősz,tél követte
Elrepültél messze,melegebbre
Isten neked két hazát adott
De a mi hazánkban vagy boldog!
Kéményeinken vár vissza fészked
Mint a magyar, aki jobb életért ment
Mégis,mikor a tavasz eljön
Lelkedben megszólal egy ősi ösztön
Nem felejted hazád,fészked!
Útra indulsz,hogy ismét köszöntsed!

Szállsz a légben, nagy magasan
Szárnyaid szelik a levegőt fáradhatatlan
Minden vágyad űz,hazatalálni!
Elhagyott fészked újra rendbe hozni
Gólya madár vállalsz ezer veszélyt
Vad vihart,orvul támadó ellenfélt
De te nem adod fel a vágyat
Régi otthonod újra megtaláljad!
Hol selymes a rét,ragyog a napsugár
Folyók,tavak elesége vár
Hol neked zenél a mocsár világ
Búza mező ring és csalóka a délibáb

Alig várod,hogy végre haza érjél!
Pároddal kis gólyákat neveljél
Nem tudhatod,hogy változott a világ!
Mi eddig szép volt,azt temetni vágy!
Pusztít az ember erdőt,ligetet,tanyát!
Eluralkodott az irigység,bosszúvágy!
Környezete ellen fordítja fegyverét!
Nem becsüli a hűséget,s ami szép!
Lesújtott rád is a gonoszság nyila!
Fészked új tavaszra megjössz hiába várja
Hűséges párod hiányod siratja!
Szól a kelep,mit tettetek emberek!?

Fáj a lélek,fáj a szó,nincs fészek lakó!
Nem lesz ,aki e szép hazát hűen szeresse!
Ember felelőtlen, a gólya madarat lelőtte!
Ember ne törj,ne zúzz,pusztíts hiába!
Eljön gondatlanságodnak ára! 
Pusztul a természet,amit Isten megteremtett!
Késő lesz már siratni mindent!
Vigyázz hazádra,házadra,tájára,madárra!
Ne pusztíts mindent,ne pusztíts hiába!
Egyszer eljön az elszámolás ideje!
Késő lesz,Te is pusztulsz vele!

2016.05.10.Mosonmagyaróvár.