Beköszönt az ősz ragyogó napsugárral
Mint,ha nyár lenne forró ragyogással
Szomjazó föld az esőt alig várja
Nyíljon még a mezőn millió virágja

Volt egyszer egy legény, akit Jánosnak hívtak. Ez a legény arról volt híres, hogy állandóan fején egy nagy süveget hordott. Állítólag ebben a fejfedőben volt a tudománya.

(Kép forrása: internet)

Most a nyaram és őszöm között
Egy hang a szívembe költözött.
Talán egy távoli, halk zene
A telemnek előérzete.

Fecske madár útra készen
Dróton ülve gyülekez
Köröz még egy kettő a fészke körül
Szárnycsapással integet

Sorsok

Amíg tanuló voltam,  dolgoznom kellett, hogy legyen miből élni. Az egyik nyári szünetben, egy ortodox hitközség szeretetotthonában kaptam munkát.

Elkészült két másik könyv is, ugyancsak a jövő héten hozom el a nyomdából:

Vágó Boriska  Az én életem c könyv, amely egy viszontagságos, de szép élet története.

 - Olgika! Mariann vagyok. Azért hívlak, mert már tudjuk az időpontot, mikor lesz a Dóri záróünnepsége a Balett táborban. Levivel úgy beszéltük meg, hogy megint viszünk magunkkal. Ugye nincs egyéb programod?
- Ugye, hogy nincs! Hogyan is lenne? Mióta magam vagyok, minden évben erre várok. Arra, hogy veletek lehessek.

575575

A születésnap évenként megkerült Nap 
útvonal fénye. Ott van a sok év 
dátuma egymásután. Mégis lesz hiány.

Kárognak a varjak,a fekete madarak

Mintha e föld gazdái lennénk mi még ma,
Kedves párhuzamok, édes ütközések,
Rózsaillat napfénybe szédülő élet,
De már fojtogat a magány szabadsága.

Őszi napsugárnak
illata álmos

Gurult emlékek, rátapadt hazugságok
beleégett mind, ami megtörtént
van akinek játék volt, s van ki veszített

Nyár vége lassan köszönt
Ősz már halkan kopogtat
Még a kertekben ,réten
Szép virágok nyílnak
De a legszebb virág
A mi kertünkben nyílhat

A Lexus ajtaja kinyílik,
S egy hang szólal onnan, belülről
István, mondtam már, így nem illik,
Maga nyisson ajtót, elölről.

Háromnegyed évszázadra Babits Mihály, a poéta doctus versének ihletésére

Magyar vagyok... és önzőn
Mondom, én magyarnak születtem,
Mert itt ringatták bölcsőm,
És itt élhetek becsületben.