Történt egyszer, tán nem is olyan régen,
Los Angeles eldugott szegletében
Egy kiskutya jött e csodás világra,
Szemeit ő még nem nyitotta tágra,
Nem is tudta még, kegyetlen az élet,

Mint két tűzbogár, lassan kígyózott végig
Testemen a hideg, amikor először rám nézett
És égetett, mikor mély tükre barna szemének
Két szememhez érkezett.

575575

Oly jó az emlék Kihúzod a fiókot ,
s a talált fénykép újra átéli veled 
régi ifjúságodat. Nyúlj utána még! .

Édes hazám Magyarország!
Hogy is látnám szép kis orcád
Felszállok a fellegekbe,a kék égbe
Hova gondolatom repítene
Rólad verset éneklek,megfestelek:

Kávéval ébresztem
a reggelt

Csak ketten voltak. Gyermekük sajnos nem születhetett,
A szeretet volt a harmadik, ki velük élhetett.
Hetven hosszú, csodálatos év, mit együtt tölthettek,
És házasságot is már újból, másodszor köthettek.

Csillog a pára a hűs aszfalton
Rám ragyog fénye a fáradt napnak
Csendesen árad a víz a parton
Ellen nem áll már az áradatnak.

A kis kacsák mind kikeltek
Hosszú útra készülődtek
Mama oktat:
Vigyázzatok az úton
 

kacagni hívott a tavasz
a hegy kergette a szelet
miközben Dalí
katicabogár - álmot festett

A ráncos kőparton alga és moha,
vízsodrás ringatja belém a csendet,
a part, a dűne nyugalmam otthona,
a lágy csobogástól gyógyul a lélek.

Ablakomat befutotta a vadrózsa
Feketerigó fészket rakott  rája
Feketerigó lett annak lakója
Napfelkeltét rigófüttyel várja

Meginog a szilárd, a szoros fellazul,
Elbukik a tudás, ostoba lesz az úr.
Rettegő a bátor, emészti félelem,
Néhány arasznyira szűkül a végtelen.

Kis terület a jelenben,
Az örök és nagy végtelenben...
Édes Hazám.

Gesztenyefa gyertyái égnek
Fehér,lila fénnyel fordulnak az égnek
Tavasz van,csuda szép
Virágba borul fa,mező,a rét

verset írok az égre
színes tintamadarakat röptetek

Szörnyű éjszaka volt aznap, kedden,
Alig múlt éjfél, s a síri csendben
Kutyaugatás verte fel a házat,
Mintha mondaná, gazdáim, vigyázat!

Szeretném tudni, miért nem tudok versemhez a véleményekre válaszolni

Feltör a múlt a mélyből, apad a jövő
a jelen és a lélek tavában,
halkabb már csermelyem is, nem oly fecsegő,
a szűk  partok közt idő-aszály van.