Brumma, brumma, brummantó,
Született egy kis mackó.
Fenn a havas Hargitán,
Hol madár is alig jár.

Barlang az ő lakása,
Ott neveli mamája.
Medvetejet ad neki,
Virágmézzel keveri.

Gyorsan nő a kis medve,
Mindig vidám a kedve.
Olyan duci, oly kerek,
Cuki e medvegyerek.

Barlangjából kimászva,
Hegyet, völgyet bejárja.
Felméri a terepet,
Málnát szedni hol lehet.

Merre terem áfonya,
Mutatja a lábnyoma.
Naponta felkeresi,
Mert azt igen kedveli.

Ez a kedvenc csemege,
Hasát megtömi vele.
Barna labdaként gurul,
S játszadozik huncutul.

Fa törzsére felmászik,
Fenyőágon hintázik,
Tobozokkal focizik,
Hűs patakból jót iszik.

Méhecskéket nem tűri,
A fészkükből elűzi,
Megdézsmálja mézüket,
Minden cseppet eltüntet.

Ha az alkony már eljő,
S altatót súg az erdő,
Beballag a barlangba,
S fejét álomra hajtja.