sze 03/12/14
Dáma Lovag Erdő...
Verik a dobot a széleken
/Székely tüntetésre az autonómiáért/
2O13.O3.1O
|
sze 03/12/14
Mezei István
|
Juci(m)nak szeretettel
|
Immár nagypapa korba léptem. Három gyönyörű leánnyal ajándékozott meg a Teremtő. Mindhárom lányom már eladósorban van. Talán nekik is írom ezt a néhány gondolatot. Talán minden fiatal magyar édesanyának……?
|
A zivatar sír, könnyezik falamon,
az ajtómon ablakon zörög a szél,
de a tél helyett, már a tavasz mesél,
és én a régi nyarakról álmodom.
Semmi sem szól a feszülő rügyekben,
csak figyelek és magamban hallgatok,
|
k 03/11/14
Dáma Lovag Erdő...
Verset írok az életfámról
HETVENEDIK ágáról
Mert minden évben egy ága kihajtott
Minden tavasz szép virágot hozott
HETVENEDIK tavasz
Rügyezik már a fámon
|
Nincs mandulafám, csak szegény kajszibarack,
a legtöbb ősöm még cseléd volt és paraszt,
de irtották kertjükben a dudvát, a gazt,
nem győzött rajtuk a levertség, a tarack,
|
h 03/10/14
Dáma Lovag Erdő...
Szólj csak hegedű
Szívem oly keserű
Tavasz dalával szólj hozzám
Szólj hegedű ,víg nótám
|
Avagy, suszter maradj a kaptafánál, magyar orvos a magyar betegágynál!
|
magzatpózba kuporodik az Idő
|
Karjait széttárva, artikulátlan, visító hangon elordította magát:
– Produkcióóóó!
|
A vers finoman pezsgő, lágy hangulat,
csupa talány, bánatában is remény,
lebegő felhő életünk bús egén,
írni, dalolni gyönyörű bódulat.
|
v 03/09/14
Dáma Lovag Erdő...
Székely pacsirtához
/Dévai Nagy Kamilla ének művészhez /
|
A park felé közeledve messziről megpillantotta a nagy tornyos sátort. Szokatlan izgalom lett úrrá rajta a látványától. Orrában érezve azokat a sajátos szagokat, illatokat, ami valamikor megszokott volt számára.
|
v 03/09/14
Dáma Lovag Erdő...
Álmodtam egy szép emléket
Anyám ölébe hajtom fejem
Simogatja a hajam s kérdi
Mi baj.,mi van már megint velem ?
Panaszra nyitnám számat
De valami nem engedi
Nem szomoríthatom el az anyámat
|
– A kislány Adél, 3 éves múlt pár hónappal. Először észrevették, egyre csendesebb, és tartózkodóbbá vált. Nem volt olyan eleven sem, mint általában. Hamar elfáradt.
|
szo 03/08/14
Mezei István
Amikor Rád nézek félve, titokban,
a megszokott nyugalmam rögtön elhagy,
felgyorsul pulzusom, a szívem dobban,
mert nekem a legszebb teremtmény Te vagy.
|
A kürt hosszan elnyújtva fújt. A mai napra vége volt a munkának. A műhelyből kifelé igyekvő emberek közt lépkedett. Az öltözőben a szekrényét kinyitva, levetkőzött, derekára csavarta szoknyaként a törölközőjét.
|
Álmomban, oly régen, sétáltam a stégen,
Folyóvíz partjára, vittek oda éjben.
Leültem vidáman, szemeim kacagtak,
Boldogságos hangok, érzem, gyógyítanak.
|
|