Zsuzsának ajánlom.

Szomorú vagyok. Az Isten most is kérdés.
Én úgy tanultam, hogy fogja kezem. 
nem engedi el soha. Nehezen megyek. 

Ó Sopron”Hűség városa”
Országunk büszke fénye
Szívembe őrzött gyönyörű emléke
Háromezer kórista együtt énekelve
Ötvenöt éve ezen a napon

Puha takaró az est
csillagokkal díszített párna az ég 
a csillagok: mesék

Anya, miért sírsz? kérdezte a kisfiú,
Ki édesanyja könnyeit nem értette,
mikor forró patakokban záporozott
A könny selymes, szőke, göndör fürtjeire. 

Szép egészséges volt az orcád
Jött Trianon tested szétszabdalták
Ereidet elterelték
Szíved dobog,de már nem ép

Könnyeimmel küszködök
Még mindig, azóta is,
Testemben a vérkörök
Futnak, mint sok galaxis,
Nem tudok megnyugodni,

Csendben ült a nagy falitükör előtt,
Nézte, ahogy arcán a festék egyre
Mélyebb vonásokat rajzol a szeme
Köré s a szája szélső szegleténél,

Miért büntet az Isten engem, miért ver,
és miért mutatta a hajnalt oly szépnek,
miért kecsegtetett az örök szerelemmel,
majd nyújt helyette magányt és szürke véget.

Tavaszok, őszök rég esőket hoztak,
nyugtató nyarakat, testes teleket,
ma is örülök a meleg napoknak,
bár néha sápadtak és fénytelenek.

Szeretett Múzsámnak, Évinek ajánlva

Kerestem betűként mondatokban, szóban,
mely a legfontosabb karakter a sorban.
Vonal, pont, vagy vessző, parányi írásjel,
tollakból sercegő érzések sírják el.

Anyák napi siralmas próbálkozás szabadon, versben.

Szép az anyukád! Tudom, apu megnézte. 
Beszélgettek is, csak nem értették 
meg egymást.. Ezért lett más az én anyukám.

Álmaimban eljött hozzám
Karjába zárt az Édesanyám
Boldog mosoly ült az arcán
Szép álom volt,valóság tán,

Amikor Isten a nőt teremtette, késő estig dolgozott a hatodik napon. Egy angyal arra járt, és megkérdezte:
-   Miért töltesz annyi időt ezzel a teremtménnyel? És az Úr azt felelte:
-   Látod az összes specifikációt, amelynek meg kell felelnem, hogy megformáljam Őt?

Veronka már délben fél egykor szépen felöltöztette, és kocsiba ültette a kis Pistikét. Maga is a legelegánsabb kosztümjét öltötte, és rohant is a buszmegállóhoz, várni szeretett férjét.

Régi fénykép, rajta mama,
Édesanyám édesanyja.
Ránc nélküli kerek arcán,
Szelíd mosoly szeme sarkán.

Májusi hajnal,
múlik az álom,
csillan a napfény,
s gyöngy a virágon.

Egy régebbi versem átirata, összehasonlításként a vers aljára belinkeltem, remélem jobbá tudtam tenni :-)