Mindenkinek megvan a maga keresztje. Tartja egy régi magyar közmondás. Panaszommal hozzád fordulok Istenem. Úgy érzem mindenkit elvettél tőlem, aki legfőbb támaszom volt. A munkában, amit alig bírok egyedül elvégezni. Olyanokat kell tennem, amit eddig soha.
    Pedig épp most egyébként is kínlódok. Fogaim restaurálása miatt kerültem egy szájturkász karmaiba. Egy-egy kezelés után mire hazaérek, félájult vagyok. Most éppen az idegek eltávolítása volt soron, egyszerre kettő fogamból is. Inkvizitorok jutnak eszembe, régi históriákból. És a mondás szerint, a baj nem jár egyedül. Hirtelen szép idő lett, kerti munkák garmada várja az ember lányát! Nagyon szeretném, ha elfogadhatóan szép lenne a kert, kis veteményessel, virágokkal és persze a gyümölcsfákkal. 
   Gyümölcsfáim, amiket már mi ültettünk, milotai diófa – nagy termetű, paírhéjú, fehérhúsú – íze kiváló, már harmadik éve terem. 
   Cseresznyefám germersdorfi, ízletes, zamatos húsú, szintén harmadik éve terem, de csak a tavalyi év volt az első kielégítő mennyiség.
   Kopaszbarackfám öt éve terem, van még szőlőbarack, sárgabarack. Ez utóbbi másodültetés, talán idén mutatja meg termését, ugyanis szépen virágzik. A szólőbarack magról kelt, borzasztóan finom, még a férfiak is szeretik. Igen bőségesen terem, kiváló befőttnek is, és íznek is.
   Pándi meggyfáim nagyon finom gyümölcsöt teremnek, bőségesen. Van még hosszúszilva, és duránci, és talán idén várhatok termést a ringló szilvafáról is. Van még nyáron érő búzakörte, és télikörte, igen sokat termő régi fák.
Ugyancsak régiek az almafák is. Nyári borízű, téli golden, és jonatán almát termő fák.
   Bogyósok: ribiszke, egres, málna, szeder, és amire büszke vagyok, a gólyi bogyó. Ez utóbbi rendkívül sokat terem, nagyon jó talajt kapott. Van még egy méregdrága fügefám, tavaly két szemet termett, idén sajnos nem látom, hogy rügyezne. Olyan mintha meghalt volna.
   Szóval sok a munka, és nekem nincsen emberem Uram! Hát nekiláttam karót leverni a málna sorra. Kis baltám fokával, ahogy papókámtól láttam, ütögettem a karót, egy darabig óvatosan, aztán mert már úgy éreztem: megy ez! Hajjaj!  És pont akkor csúszott le a balta a karó tetejéről, egyenesen rá a kézfejemre! Mit mondjak? A csillagokat láttam! Vérem kiserkent, a kézfejem azonnal akkora lett, mint a ház! - mifelénk így mondják a dagadást! Munka mára befejezve. Hidegvizes borogatás, fájdalom csillapító, és csendes sirás.
   Istenem! Miért kell ezt  tennem,  amikor én csak egy gyönge nő vagyok? Amíg volt társam, ilyesmit nekem nem kellett csinálni. Itt volt a bátyám, ígérte, majd küld valakit, aki rendbe teszi helyettem a kertet.
   Szóval itt állok a fájó fogaimmal, a duplájára dagadt kézfejemmel, és kezdődik a fűnyírás.
         Viszem a keresztem...