Kopott falon öreg órainga,
minden ütés bánatom tiltja,
mintha a lelke már bennem ringna,
a szobám vele egy meghitt kalitka.
Az ablakok, a szürkéskék szemek,
megtörve ontják rám a fényeket,
az ember rabként is boldog lehet,
mert már mindig együtt leszek Veled.
Kapumat, ajtómat, sarkig tárnám,
úgy fáj, kínoz ez a magány-járvány,
|
|
Nagyanyámnak mindig rengeteg virágja volt a kertben. Büszke is volt rájuk. Még a szomszéd faluból is a csodájára jártak.
|
Ezt a mesét, édesanyám mesélte sokszor, amikor még kis gyermek voltam.
|
v 03/23/14
Dáma Lovag Erdő...
Eljött a csend
A nap nyugovóra tér
A csend palástja takarja az éjt
Elcsitul minden fájdalom
|
Ha éjszaka kékje, piroslik, s szél támad,
felhőket görgetve, vad iramban vágtat.
Mi tegnap még nyílott, illatot árasztva,
virágsziromként lett bimbóknak magzatja.
|
szo 03/22/14
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna :
Hortobágy dicsérete
Ó te szép Magyarország
Csodálatos tája
Nincs a világon senkinek
Ilyen mesés Hortobágya
|
Rég látom, hogy görbe fényekből áll a világ
az árnyékok sejtelmes, apró éjjelek
az autópálya fölött lámpák lógnak,
mint elvek az érzelmek felett
|
Egy időszak végére ért, kezdődnek az újak,
Virágeső hull az égből, vad galambok búgnak.
Eljött végre, várva, várva, rügyek kipattantak,
Zöld levél jött, szárba szökkent, gyümölcsöt is hoznak.
|
Ösztökél a lélek, fogva tart a magány.
Mit keresek én itt? Menekülök talán?
Szép, kerek mondatok, finom mozdulatok,
Óvatos lépések, fojtó gondolatok.
|
és a hit is úgy lobogna...
|
Feszülnek a rügyek, nincsenek levelek,
de végre itt a virágzás ideje is,
az ember ennél több és kevesebb lehet,
kit e partra sodort egykor a genézis.
|
sze 03/19/14
Mezei István
Nem bánnám, a szeretet kalitkáját
csak még legutoljára rám zárnátok,
gyermeki gonoszsággal megvernétek,
tombolna köztünk az őszinte vétek,
jaj, csak még lennétek, régi barátok.!
|
...egy falat szakdolgozat...
|
Már pattanásig feszült a húr bennem,
de megmenekültem újból, ismét,
a tegnapokban már épp elmerültem,
és mégis kinyílott felém az ég.
Átvészeltem én már sok hideg telet,
|
Ildikónak
|
Étvágytalanok lettek a vacsorák,
nem ízlik a halott madarak szíve,
elkerülöm én már a sok drága fogást,
kanalam merítem hideg semmibe,
míg kifogy tálamból szerényen az este.
|
k 03/18/14
Dáma Lovag Erdő...
Ó hova hull a záporeső
Talán ázik a képernyő
Egy nemzeti kokárda hullajtja
Könnyét le az asztalra
|
Imádták, dicsérték, végül elhitte,
hogy jogosan lett belőle is bálvány,
törpe teste alá nőtt ezer állvány,
feledte, hogy az Isten van felette.
|
Zárt határok mögött, poros dűlőúton,
huzatos mezők közt, nagyapák örökén,
kapaszkodott mába fürge gyermekkorom,
könyvekbe fogództam az életem delén.
|