Beköszöntött a szeptember 
fényes napsugárral
Megérleltette a gyümölcsöt a nyárral
Jöhet a szüret,száll a víg ének
Hegyoldal,domboldal visszhangzik
szebb így az élet

 Úgy tudom, valamelyik vallás tart hálaadás ünnepet. De lehet, hogy az csak Amerikában van. Én mindenesetre hálám jeléül írom az alábbi sorokat.

     Mikor ez az eset történt, Pistike csak öt éves volt. Mégis annyira mély hatást gyakorolt rá a fehér köpenyes, kiabáló doktor bácsi, hogy ha álmából keltették fel, akkor is pontosan tudta idézni a szavait.

Kinézek az ablakon--
a domboldalon
már színesednek a fák.

Bomba robbant bennem, hogy rám néztél,
Oly kedvesen s szeretve becéztél,

Az augusztus teraszán ülök
arról hegedül bölcsen egy tücsök
hogy a körforgás végtelen örök
lágyan ciripel szépen és halkan
ismerős kedves nékem e dallam

Fúj a szél, hideg támad
Eső esik, nincs kabátod
Te szegény, úton menekülő,
Más hazát reménykedve kereső

Cél nélkül, csak úgy barangolok. 
Hajamon szaltót vet a fény.
Magamnak már nem parancsolok,
Megyek az álom ösvényén.

575575 

Arany fodrokat festett ruhád szélére
a lenyugvó nap. Fénycsíkjaiban
rád vetült a messzi fény. Varrd rá szoknyádat.

A selyemgubó hatása

      Sok éve már annak, hogy láttam egy csodálatos filmet. A címe: Selyemgubó. Nagy hatással volt rám.

Verőfényes napsütés volt,
Szikrázott fenn a kék égbolt,
Ketten ültek ott a padon
Egy szép júliusi napon.

„Pistike, nyisd ki a szemed!“- Könyörögtek az öt éves gyermek körül rémülten  sürgölődő szülei, mikor a Csipke domb -ról sikló szánkó egy hóbuckán felborult.

Álom ring egy csillagon,
rád tekint az ég,
csöndre hajló utakon,
fény a mindenség.

Ó Istenem hallgasd meg fohászomat
Védd meg magyar néped,hű alattvalóidat
Mert elszabadult a borzalom pokla
Háborús fenevad zúdítja ránk kínokat
 

     „Elindultam szép hazámból…”- így kezdődik egy csodálatosan szép népdal. Nekem is ez járt az eszemben, mikor a feleségemmel álltunk a tömegben , Kassán a repülőtéren.

Süvít a szél nyugat felől
Álmodtam én szeretetről
Álmaimból felébredtem
Elfújták a szelek az emlékem

A kései prédikátor.

ballada

Virrad a hajnal, harmat szitál,
álmából ébred a táj.
Sóhajt a szellő, hajlik az ág,
felhőkben résre talál.