A három legénynek nem okozott gondot újra beilleszkedni a falu életébe. Mikor Hubai Józsi valamikor Luca napja körül egy este váratlanul éppen vacsoraidőben benyitott a pitvarba, édesapja felpattant az asztaltól, hogy talán pofon üsse fiát, aki se szó, se beszéd, otthagyott csapot-papot, és majdnem fél évre eltűnt. Az a hír járta, hogy honvédnek verbuváltatta magát, de ezt csak a menyasszonya állította. Ahogy az öreg Hubai felugrott, abban a momentumban Anna néni, Józsi édesanyja a fia nyakába borult, és örömkönnyekkel magához szorította. Így Hubai bácsi sem tehetett mást, mint kicsit nyakon verte fiát, és utána keményen kezet ráztak. A fiatalabb két fiútestvér büszkén szorongott a „honvéd” bátyjukhoz. Próbálták kérdezni Józsit az elmúlt hónapokról, de az csak annyit mondott:-

- Ezekről a dolgokról nem beszélhetek!-

Így békén hagyták. Az öreg Hubai úgy gondolta, :”Majd munka közben kiszedem én belőle, hol járt, mit csinált:”

Varga Gyurkáénál hasonló volt a helyzet, de mivel Gyurkának az édesanyja sajnos már három éve a temetőben pihent, így a „honvéd káplár úrnak” bizony kijárt az apai pofon. De utána minden ment a maga útján. Hubai Józsi mindég szívesen vállalta, hogy ő fog fát fuvarozni, pedig eddig ezt a munkát nem szívesen végezte. Varga Gyurka pedig reggeltől ült a kaptafák mellett, és szedte a szögeket a bankliból, szögelte, varrta, javította a rossz cipőket, csak hogy este nyugodtan mehessen a faluba. Édesapja, az öreg csizmadia úgy gondolta, biztosan akadt egy lány a Kocsos Erzsike helyett, ahhoz igyekszik a fia.A legkönnyebb, de legszomorúbb dolga Majni Bélának volt. Őt otthon senki sem várta. Kint lakott a falu végén a régi elhagyott pásztorkunyhóban az öreg Bori nénivel, akiről azt tartották, hogy a nagyanyja. Majninak a szülei már régen a temetőben aludták álmukat. Ezért Majni Béla nem is haza ment először, hanem a szülei sírja mellet elmormolt egy imát, és csak utána nyitott be a kis kunyhóba. Meglepetésére Kalapos Palit találta ott, aki éppen a tüzet próbálta élesztgetni a nyitott tűzhelyen a bogrács alatt. Az öreg bori néni ágyban feküdt, és mikor Béla belépett, öreges, rekedt hangon csak annyit mondott: _-Hol kujtorogtál ennyi ideig?_

-Nagyon beteg volt Bori néni.- magyarázkodott Kalapos Pali, hogy Béla megértse, miért van estének idején ő a kunyhóban.

-Köszönöm neked, pajtás. – Mondta Majni Béla, é keményen megszorította Pali kezét.

Egy dolgot nem volt ilyen egyszerű pofonnal, vagy kézszorítással elintézni. Kocsos Erzsike nem tudta ezek után, hogy menyasszony, vagy nem menyasszony. Józsi egyszer-kétszer eljött hozzájuk, de inkább az édesapjával diskurálgatott, mint neki tette volna a szépet. Varga Gyurkát meg csak a vasárnapi misén látta a templomban.

A három honvéd főleg a falu kocsmájában szokott esténként találkozni. Ott beszélték meg teendőiket. Mivel Varga Gyurka bejárt a Teleki kastélyba, senkinek sem tűnt fel, hogy mindég akkor igyekszik oda, mikor lóháton Vadász Józsi is belovagolt a kastélyudvarba. Sajnos, csak a három honvéd, és Vadász főhadnagy gondolta azt, hogy titokban találkozhatnak, és átadhatják a híreket. Az öreg Teleki nagyságos úrnak semmi nem kerülte el figyelmét. Nagyon hamar rájött, hogy Vadász fiatalúr nem is annyira a jurátustársát, a Ferit látogatja, hanem Varga Gyurkával, a csizmadia fiával suttognak, akiről ő pontosan tudta, hogy nemzetőr honvédkáplár volt Kassán. Próbálta a fiát faggatni, milyen összeesküvésben vállalt ő is szerepet, de az egy ideig hallgatott. Persze, édesapja jól ismerte a fiát. Elég volt Ferenc fiatalurat azzal fenyegetni, hogy kitagadja a vagyonából, ez rögtön elmondta miben settenkedik a három kenyheci legény, és milyen szerepe van a dologban neki és Vadász barátjának. Az öreg nagyságos úr először kikelt magából:

-Kémtanyát csináltál az ősi fészkünkből? -

De mikor kicsit lehiggadt, és elgondolkodott, csak annyit mondott a fiának:

-Tegyetek, amit akartok, nem bánom, majd meglátjuk, mi sül ki belőle.-

Ezt nagyon hamiskás hangsúllyal mondta, de Ferenc nagyságos úr ebből csak annyit értett, hogy az édesapja nem háborgatja őket.

Pedig az édesapja első dolga az volt, hogy levelet küldött az akkor éppen Kassán tartózkodó Schlik tábornoknak, amiben leírta, milyen tevékenység folyik Kenyhec környékén. Persze, a fia szerepéről elfelejtett jelentést tenni.

A Karácsony a béke, a szeretet ünnepe, és így volt ez 1848 karácsonyán is. De a hadi mozgások akkor is folytak. Igaz, hogy az ünnepek alatt a határban kóborolni elég gyanús dolog volt. Ezt csak Vadász fiatalúr tehette, aki civil ruhában a Kanyapta völgye, Perény felől a déli órákban Kenyhece lovagolt. Ő még az Osztrák patrulynak is nyugodtan mondhatta, hogy jurátus barátját akarja megvizitálni Kenyhecen. Hubai Józsi úgy szabadult otthonról, hogy azt mondta, menyasszonyát látogatja. Varga Gyurka meg csak úgy kisurrant, mikor az édesapja az istállóba ment. Majni nyugodtan mehetett, mert senki sem kérte számon mit cselekszik. Ő úgy gondolta, titokban tudja fürkészni az osztrákok hadi mozgását. Pedig már legalább egy hete minden lépését egy árnyék figyelte. Kalapos Pali az öreg Teleki bérese, és jó embere volt. Ez megbízta a Palit, hogy a három volt honvéd lépését figyelje, és neki jelentést tegyen. Szegény fiú nem volt sem áruló, sem besúgó, csak a gazdája parancsait teljesítette, közben nem is tudta, milyen veszélybe sodorja a három kenyheci legényt.

Folyt. köv.