És a mentő megérkezett... veled
te nem értetted, mi történhetett
hogy kerültél ide, mi ez a hely
s a szoba olyan, mint egy vesztőhely

Körötted néma, sápadt betegek
Enyészetbe szakadó életek
Körülnézel és már menekülnél
De érzed, mennyire legyöngültél

Tudod és látod, élned kell, muszáj
nem adhatod fel még oly könnyedén
még akkor sem, ha remeg a szívtáj
De veled vagyok én is, s a remény

Látom, megtört, melletted egy asszony
Csendben, zokszó nélkül eltávozott
Te harcolj, ne hagyd, hogy elválasszon
Az örök nyugalom, a kárhozott.  

Veled vagyok, és fogom a kezed
A legnagyobb kincs vagy, Édesanyám
Csak akard az álmokat, életet
Vigyázok rád, nem őröl fel magány.

Akarni, akarni meggyógyulni
Ez legyen a célod, s sok türelem
Az elmúlással szembefordulni 
S így feledhető a 18-as kórterem

T.M.

2016. április 15.