Apró száron nagy fejed,
szép szemeid nevetnek.
Bár a neved szomorkás,
oly bűbájos az orcád,

rajta búnak nincs nyoma,
szirmod csupa színpompa.
Szívderítő látványod
hang a lélekhárfámon.

Mollban cseng-bong dallama,
szürke napok balzsama.
Színed szelíd üzenet,
gyógyít gyötrő tünetet.

Alabástrom tünemény,
nyugalom vagy és remény,
mikor őrt állsz sírokon,
áhítattal arcodon.

Aranysárga álarcban
vigaszt nyújtasz bánatban.
Tükröt tartasz a napnak,
fénye tündököl rajtad.

Mélykék bársony öltönyöd,
ha ünnepre öltözöl.
Árad rólad a jóság,
tisztelet és méltóság.

Tarkabarka, bohókás,
kedveskedő és mókás,
felüdíted napomat,
elnéznélek naphosszat.

Futószőnyeg fű között,
szirommintával szövött.
Ezer arcod kedvencem,
a szívembe elrejtem.