A felhők lassan elvonulnak,
ránk mosolyog a nap az égről,  
átadja magát a ritmusnak
és kilép a téli sötétből.

Kacéran kacsint a szivárvány,
bimbóit nyújtja felém a fa,
virágillat száll lepke szárnyán,
már hallatszik hívó szava:

Jöjj, ölelj át drága természet,
tavasz csókját érzem arcomon,
már nem pusztít el az enyészet,

még csak most kezdődik kalandom,
érzem, hevesebb szívverésed,
hagyd hát, hogy a láng fellobbanjon.

T.M.

2016. április 1.