--Aztán, ha erre jársz, ugorjál bé hozzánk, mindég lesz egy tányér leves, vagy egy pohár víz, a barátságot nem mérjük, az ajándék.

Álmaimban még visszajárok
Hű szerelemre még mindig vágyok
Nyári este emlék képe
Régi idill hangulatot csal szívembe

    A kis  Juditka éppen csak öt éves, és mint tudjuk, ebben a korban a legérdeklődőbbek, és nagyon fogékonyak a gyermekek. Szívesen hallgatják apukájuk meséit tücskökről, bogarakról, és persze a gólyáról!
   A gólya ismént kezdi fészkét rakni, a házuk előtti villanypóznára. A felnőttek szeretik ezt a madarat, és szivesen mesélnek gyermekeiknek történeteket róluk.

Ha a RÓZSA a kedvenc

Agyunkban hibbant-kék távlatok mámora,
szemeteskocsink még tengelyig a múltban,
hazugságok karcolnak most lankadatlan,
azt kell hallgatnunk, hogy nekünk milyen jó ma.

    Lajcsi legszívesebben nem is feküdt volna le aludni, mert minden áron el akart búcsúzni Zsókától. De a fáradtság mégis győzött, és elég mély álomba merült. Igaz, hogy pár percel hajnali öt óra után talpon volt, de már csak azt a hírt kapta a portástól, hogy a Székelyek talán öt percel ezelött hagyták el a szállodát.

Út,mely elindul
Út,mely valahova vezet
Ki érti mi történik?
Mi üldöz Tégedet?

Családunk legkisebb szülöttje.  Mivel mindnyájunknak ő volt a kicsi, örökre Jancsi maradt. A forradalom évében született,a Zirci kórházban. A mama ekkor már negyvenöt éves volt, apánk ötvennégy. Boriska után, úgy tünt, már több gyermek nem lesz.

Mindig társam volt az óvatos remény,
nem voltam jós, vagy mindentudó látnok,
és elmentek barátok, korosztályok,
magam vagyok, mint az élet elején.

Egyik szép, nyári nap délutánján kicsi csiga hűsölt az erdő szélén egy nagy lapulevél alatt, amikor furcsa dolgokra lett figyelmes.

(Kép forrása: internet)

Magasan tornyosul Pozsony büszke vára
Magyar királyokat itt koronázva
Szent Korona védte nagy Magyarországot
Királyok fejére Pozsonyban adatott

...viaskodom velem...

 Ahogy megvacsoráltak, a színjátszó csoport úgy döntött, hogy a szálloda elötti tágas ligetben fognak kicsit bulizni, és csak holnap mennek megszemlélni az éjszakai Budapest szépségeit. Lajcsi a gitárját hozta le a szobából, és még Zsó is , aki a „party“ női mókamestere, meg mindenese volt, dorombot vett elő a farmerzsebéből.

A romok közé vidámnak születtem,
hercegnek, boldognak éreztem magam,
volt vaskarikám is, volt szép falovam,
a Nap mosolygott az égen, felettem.

Életed az életet
bezárva őrzi most.
A kis lüktetéseket
érzem, és átvillanyoz a tudat,