Megint egy nappal közelebb a karácsonyhoz. A szeretet ünnepe lenne, de közel sincs hozzá, sem itt sem a világban. Valahogy a világ is kisiklott mint az életem, és egyre kevesebb benne minden ami emberi.
   Tényleg túl sokat gondolkodom, csak az a baj, hogy ez nem jó, mert láthatnám derűsen a világot már gyermekeim mosolyától is, de valahogy nem megy. Tudom így vagy úgy, de túl leszek mindenen. Talán vehetném könnyebben dolgokat, úgyis az ami lesz, és akár hogy is, de össze kell szednem magam, mert hanem sikerül, akkor még rosszabb lesz minden bennem is. Valahonnan erőt kellene merítenem, de félek hogy már ehhez is kevés vagyok.
   Igaz itt vannak a gyermekeim, de amikor a kis csöpp lánykám azt mondja “anya ne aggódj, apa szeret téged”, csak a könnyek jönnek és zuhanok. Olyan kétségek vannak bennem, amiről nem is tudtam eddig, de mindig rájön az ember élete során valami újra magával kapcsolatban is.
   Az egyáltalán nem jó, ha csöppjeim sírni látnak. Lánykám olyankor átölel, a fiam rám mosolyog egészen másképp, mint általában, biztos érzik valami nincs rendben, de még nem értik igazán, talán jobb is, még olyan kicsik. Azt hiszem most is mosolyognom kéne mint mindig tettem bármilyen gond volt, mindig sikeres alakítás volt. Lehet színésznőnek kellett volna mennem, és mindig más szerepbe bújva eljátszani valamit ami valójában nincs. Talán most sem kellene őrlödnöm, talán írnom sem, csak tenni a dolgom, de már alszik apraja falva, és nekem alvás mostanság nem épp az erősségem.
   Szóval marad az írás. Az egyetlen dolog ami segít tisztázni magamban is a dolgokat egyenlőre.  Az egészben most az a legjobb, hogy most a ki fiam himlős, elég nehezen viseli, és úgy néz ki, egy kötőhártya gyulladással is gazdagabb leszünk, szóval pöttyös volt mikulás és most ez az ünnep is az lesz. Nagyon menni se tudok sehová, a himlő egy féléves csöppnél nem játék, a nagyfiamat meg nem akarom leterhelni, neki is van élete, már így is túl sokat segít. Sem éjjelem sem nappalom teljesen le vagyok terhelve, érzem.
    Legszívesebben lehúznék pár piát, ideiglenesen biztos kikapcsolna, de nem megoldás ez sem, és visszatérünk oda, hogy marad az írás. De nem tudom van-e értelme. Egyre mélyebben érzem magam ahelyett, hogy próbálnék valami pozitívumot látni ebben az egészben. Inkább csak kuszálódik minden. Tudom, vannak ennél súlyosabb problémák a világban, de egyszer az életben szeretnék csak a magaméval fogalkozni. Ami persze nem biztos, hogy jót tesz. Lassan jön a hajnal de a fény már nem az igazi, csak egy hamis kép-más.