Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Ehhez nem kell komment

Főadmin
Főadmin képe

2016. 05. 05. http://kolozsvaros.com/2016/02/01/es­nem­szegyellte­beletolni­az­ar... Fotó: Facebook

A Magyar Távirati Iroda (MTI) elérkezettnek látta az időt, hogy közzétegye: Orbán Viktor elérkezettnek látta az időt, hogy közzétegye vagyonnyilatkozatát az ő honlapján.

Mivel minden év január 31­ére esik ez a magasztos esemény, én is elérkezettnek látom az időt február elsején.

Arra, hogy igazán elkezdjek aggódni: egy csóringer vezeti ezt az országot, akinek még egy kurva autója sincs, nem hogy gazdasági érdekeltsége vagy nagyobb értékű ingósága. Egy szóra sem érdemes felcsúti ház (autópálya futballstadion melletti összkomfortos zajjal), egy budapesti társasházi lakás fele, egy 5035 négyzetméternyi, 50 évre ingyenesen átengedett felcsúti belterület, egy bagatell 5 milliós közös számla az asszonnyal, 7 millió 167 ezer forint devizahitel­tartozás (2002­ben felvett 20 millió után), illetve 5,5 millió könyvkiadásból származó bevétel. Ehhez adódik a végtelenül szerény miniszterelnöki + képviselői javadalmazás (kb 1.750 000 havonta). Ennyi.

És hogy mi a hír ebben? Számomra a leginkább az, hogy Orbán Viktor egyáltalán még közzéteszi a vagyonnyilatkozatát. Ez a kádári puritánság és visszafogottság ugyan rendkívül mellbevágó és megható, de azért megrökönyödve konstatálom: feléli a jövedelmét a drága jó ember. Olyan ez, mint egy forró beismerő vallomás télvíz idején. Nem a pénzért csinálja ő, dehogy. Igaz, hogy körülötte még a futószőnyeg és a cserepes virág is milliárdos. Milliárdos az apja, a saját lábon álló lánya vejestől, a szomszédja és gázszerelője, a mindenféle minisztere, a fociklub­ és Kopaszi­gát­tulajdonos kötélbarátja, az őt szemérmetlenül legeciző, már nem barátja, de még az elsőszámú, hivatalosan munkanélküli nemtanácsadója is. Csak ezt az áldott, talpig becsületes embert kerüli a pénz, a trafikok, az állami földek, mint a fene.

Pedig neki sem lehet könnyű fenntartani egy házat, egy fél lakást, eltartani annyi sok gyereket, 14 éve törleszteni egy nyomorúságos devizahitelt. Valamennyiünk sorstársa ez az ember, aki fizetéstől fizetésig él, miközben sokkal többet vállal, tesz, alkot, gyarapít, mint bármelyikünk. Mi sem isszuk el, de ha valaki, hát ő biztosan nem. És mégis.

Majdhogynem zavarbaejtő, hogy ilyen csóró, mondhatni proli miniszterelnöke van ennek az országnak. Még akkor is, ha valójában igazi példakép ő: a keményen dolgozó kisember mértékletességet, egyszerűséget megtestesítő példaképe. Nem lehet könnyű úgy élni, hogy míg körülötted mindenkinek bejön az élet, te beéred kevéssel, szinte a semmivel, és megmaradsz annak, ki mindig is voltál, a nép egyszerű, nincstelen fiának.

Nem tudom, mit szól mindehhez annyitisér Lázár János, de remélem, az Orbán Viktor idegen nyelvű üzeneteket tolmácsoló Facebook­oldalán zavarba jövő kisnyugdíjas megnyugodott látva, hogy a nemzet gáz­vízszerelője pofátlan vagyongyarapodásának töredékével, morzsájával is beéri szeretett miniszterelnöke.

Istenem, de szép is ez! A lila hajú nénik szerelme aprópénzért vállalja az Ulánbátort Jakartával, a ­32 fokot a +30 fokkal összekötő embert próbáló, nemzetet mindentől és mindenkitől megvédő gyötrelmeket. Igen, ennek az embernek csak a népe boldogulása és a kultúra – könyvkiadásban testet öltő – fellendítése lebeg célként a szeme előtt. Már­már olyan, mintha a felesége tartaná el, pedig tudjuk, hogy egy nőnek nem az a dolga. Akinek miniszterelnökként 14 év is kevés volt, hogy visszafizesse a devizahitelét (igaz, elég sokan egy életre belerokkantak ugyanebbe), az rossz ember nem lehet.

És akkor most fordítsuk komolyra. Ennek az áldott jó embernek köszönhetjük, hogy az életünket elözönlötték azok a közbeékelt szereplők, azok a névtelen vagy hangzatos nevet viselő senkiházik, akik velünk ellentétben tarolnak a földvásárlásokon, dohánykoncessziókon (éppen mi az aktuális fennforgás tárgya), állami tendereken, akik kivilágítják sötét kis életünket, akik valahogy mindig egyedül indulnak és magabiztosan futnak be a mindennemű közbeszerzéseken, akikre nem vonatkoznak a törvények, akik hivatalos munkaszerződések hiányában is fényűző életet élnek és egy egész ország sorsát irányítják.

Megbocsáthatatlan bűne a tisztességben őszülő nép fiának, hogy ma már teljesen irreleváns, mit nyilatkozik vagyonilag ő, vagy bármelyik másik elvbarát. A totális hatalom felé vezető hegycsúcs közelében elmondhatja, hogy már minden az övé, abszolút mindegy, mit ír bele a vagyonnyilatkozatába. Ahogy a nyilvánvaló tények ellenére Orbán Viktor következmények nélkül képes volt letagadni vitéz ibizai Habony Árpád főstratégáját is, szinte azt sugallva, hogy nem is ismeri őt, kétség nem férhet hozzá: a papíron legszegényebb állami vezető, aki nem mellékesen az ország első embere, annyit vall be nekünk évről évre, amennyit jólesik. Most éppen ennyit esett jól és ha nem tetszik, akkor sem történik semmi.

És mert soha nem történik semmi, mert életfogytiglanra titkosított eleve elrendelések között élünk a legkisebb remény nélkül arra nézvést, hogy valaha is ránk fognak tartozni a minket érintő döntések, teljesen közömbös, hogy Simicska Lajos, Mészáros Lőrinc, Garancsi István, Tiborcz István, vagy éppen Lévai Anikó számláin gyarapodik Orbán Viktor vagyona.

Nem ide tartozik, de meg kell jegyeznem – jut eszembe könyvkiadás ­, hogy az Orbán Viktor által írt összesen négy darab könyv közül nekem a Lévai Anikó jegyezte “A konyhaablakból” című népnemzeti szakácskönyv a kedvencem. Igaz, hogy az is Orbán Viktorról szól, aki nélkül még egy jóízűt zabálni sem tudunk, de legalább nincs benne az a mérhetetlen pusztítás, ami idáig elvezetett. Hogy tudniillik a miniszterelnök vagyonbevallása 2016-­ban úgy fest, mintha a Grimm­testvérek írták volna.

Köztéri tapéta Jakartában

És nem szégyellte beletolni az orcánkba, miközben ő éppen saját maga és Lévai Anikó óriásfotóit szemlélte Jakartában és elégedetten konstatálta, hogy másutt is élnek birkák. Igen, ez az egyik legborzasztóbb és legelkeserítőbb tényállás ebben az országban: ez a cinikus, gátlástalan geciség. Amely most éppen Orbán Viktor vagyonnyilatkozatában mutatkozik meg. Amely – mint minden ilyen típusú következmények nélküli “vallomás”­ megerősíti elkövetőjét abban a hitben, hogy bármikor, bárhonnan, bármilyen magasságból pofán lehet szarni a magyar embert. Ha elhiszi amit lát, akkor azért. Ha nem, akkor meg azért.

Rovatok: 
Politika