Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

A három szegénylegény szerencséje.

János
János képe

   Hol volt, hol nem volt, még az óperenciás tengeren túl, élt egy szegény ember. Volt felesége és hét gyermeke. Négy lány és három fiú, mint az orgona síp. A lányok még kicsik voltak.
   Bizony az éhes szájakat nagyon nehéz volt betömni. Volt ugyan egy kis földecskéje, alig termett valamit. Olyan ritkásak voltak a növények, hogy összekiabálták egymást, ha szólni akartak a másikhoz. Volt még egy kecskéje, szegény ember tehene. Az is olyan sovány volt szegény, hogy kilátszott minden bordája. Tejet is alig adott. A szegény ember az árok partról kaszált egy kis füvet, azt ette a szegény pára. Már alig volt mit enni. A fiúk közül már kettő nagyobbacska volt, ők napszámba jártak. De így is nehezen éltek.
    Egyik este azt mondta a legnagyobb fiú Pista: - Édesapám! Már eleget koplaltunk, szenvedtünk, elmegyek szerencsét próbálni. - Édes gyerekem, - mondta az  édesanyja – képes lennél itt hagyni bennünket? -
- Hagyd anyjuk, legalább őneki jobb sorsa lesz! Így aztán másnap reggel a legidősebb fiú útra kerekedett. Ment, mendegélt, amíg egy városba nem ért. Talált egy kovácsműhelyt. Nagy szerencséje volt, mert a mester éppen akkor akarta kitenni a táblát, hogy felvesz munkaerőt. Így aztán   elszegődött a kovácshoz inasnak. Pista ki is tanulta a mesterséget becsülettel, a gazdája is csodálkozott, hogy milyen ügyes a fiú! Volt olyan munka, amit már jobban elkészített, mint ő. Jöttek is a rendelések. Mikor elég sok pénze összegyűlt – a honvágy is elfogta Pistát - elköszönt a gazdától és elment haza. Volt is öröm otthon! Elmesélt mindent a szüleinek és a testvéreinek.
   Ennek örömére a két öccse – Palkó és Jankó is szinte egyszerre mondták, hogy ők is elmennek szerencsét próbálni, mint a bátyjuk. Az anyjuk feltarisznyázta őket és elindultak. Mennek, mendegélnek, amíg elértek egy útkereszteződéshez.  No, most merre?
   A Palkó jobbra, Jankó balra ment. Elköszöntek egymástól és megegyeztek, hogy egy év múlva ezen a helyen találkoznak.
   A nagyobb fiú, Palkó addig ment, míg egy nagy városba ért. Kérdezgetett egyiktől is másiktól is, hogy ő szeretne gy jó szakmát tanulni, kit és mit ajánlanának, hol lenne a legjobb kitanulni egy szakmát. Az egyik asztalos, a másik szabó, a harmadik ács szakmát javasolt. Mondja az egyik: azt hiszem az asztalosnál van felvétel. El is ment Palkó, az asztalos már nyugdíjba akart vonulni, így szerencséje volt, hogy éppen most jött! Tetszett is az asztalos szakma,  beállt tanulni a szakmát. Szinte égett a keze alatt a munka. Jó szakmunkás vált belőle.
   Jankó is ment-mendegélt erdőn, mezőn keresztül, amíg elért kis faluba. Hát – gondolta, -  hogy itt alig találja meg a szerencséjét, mint Pista bátyja.
   De ebben tévedett! Egy öregasszony jött vele szemben, Jankó megszólította: Mondja, néni, nem tud itt a faluba olyan embert, akinél el lehetne szegődni inasnak, vagy valami jó munkát találni, elvállalok mindent. - Honnan jöttél? - kérdezte a néni. Jankó elmesélt mindent az eddigi életéről . - Édes fiam, jókor jöttél, látod azt a bádogtetős házat? - Ott lakom és a fiamhoz nyugodtan menjél, mondd azt , hogy én küldtelek.
   Az én fiam ezermester és aztán őnála sok mindent kitanulhatsz!  Jankó megköszönte a néni kedvességét és elindult a házhoz, mellette volt egy nagy fészer ott találta a néni fiát. - Szép jó napot kívánok! Köszönt illedelmesen. - Neked is fiam. - Mi járatban? - AZ édesanyja küldött a mester úrhoz dolgozni, tanulni. - - No, édes fiam, azt tudnod kell, hogy énnálam aztán jó helyen jársz, sok mindenhez értek. így tehát sokat kell kell tanulnod, ahhoz, hogy értsél is a szakmákhoz. - Igyekezni fogok mester úr! - mondta Jankó.
   Ki is tanult több szakmát, ellesett mindent a mestertől.
Mikor letelt az egy év, elköszönt a gazdájától és ahogy megbeszélték Palkóval az útkereszteződésnél találkoztak.
  Boldogan mentek haza, otthon már nagyon várták őket.  A három fiú a keresetükből egy gyönyörű házat építettek, a lányok is már nagyobbak lettek. Állandóan akadt munka, alig győzték kielégíteni a megrendeléseket. Telt múlt az idő, meggazdagodtak, a lányok férjhez mentek, a fiúk is családot alapítottak, máig is élnek, ha meg nem haltak. 

Nyírbogdány, 2016. május 9.   

Rovatok: 
Mese